A tudatos teremtés kulcsa
Az új tanulmányok szerint a szív az elektromos és mágneses mezők legerősebb biológiai generátora az emberi testben.
Tehát a szívünk képes pontosan azokat a mezőket létrehozni, amikből a világunk szövedéke felépül. És a saját fizikai tankönyveink szerint, ha meg akarjuk változtatni a valóság szövedékét, meg kell változtatnod vagy az elektromos, vagy a mágneses mezőt, és mindkettőre van egy kifejezés. A Stark-hatás és a Zeeman-hatás lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk az elektromos és a mágneses mezőket. Tehát a saját tudományunk mondja ezt nekünk.
Az új felfedezések azt mutatják, hogy amikor érzünk valamit a szívünkben, valójában létrehozzuk azokat az elektromos és mágneses hullámokat, amik megváltoztatják a világunk atomjainak minőségét – szó szerint megszakítják a tér és az idő áramlását, és átrendezik az anyagot, amiből ez a világ készül. Mégpedig olyan mértékben, amennyire képeztük és kondicionáltuk magunkat, hogy ezt megtegyük, olyan mértékben, amivel befolyásoljuk a valóságunkat. Vannak, akiknek ez semmiség, másoknak csodával határosnak tűnik.
A lényeg, és ez az, amit az ősi hagyományok mindig is mondtak, hogy megkaptuk a lehetőséget arra, hogy a szívünkben átérezzük mindazt, amit szeretnénk megtapasztalni az életünkben.
Úgy érezhetjük, mintha már meg is történt volna, nem pedig azt kérve, hogy megtörténjen. Amikor tehetetlennek érezzük magunkat a világunkban – ami mindenkivel előfordul időről-időre, és nincs semmi gond azzal, hogy beavatkozást kérünk -, a tudomány azt mutatja, hogy az ősi szövegek – ötezer éves szövegek – utasításokat hagytak ránk, nagyon világos utasításokat, amelyek szerint amikor szeretnéd megváltoztatni a tested vagy a világot, ne a hiányt érezd, hanem azt, mintha már megtörtént volna a változás. Ennek nem volt sok értelme számunkra.
Egy tudósnak ez úgy hangzik, mint valami hókusz-pókusz. Amíg meg nem értjük, hogy amikor érzünk valamit, szó szerint létre is hozzuk az elektromos és mágneses mintáját. Ami a szívünkben lévő tervrajz, ami körül megszilárdulnak az univerzumunk kvantumanyagai, hogy megadják nekünk azt a valóságot, ami megegyezik azzal, amit éreztünk. Miközben tudattalanul mindannyian megtesszük ezt időről időre, azt hiszem, elértünk arra a pontra a történelemben, ahol felismerjük, hogy egy család vagyunk ezen a bolygón, és együttműködésben gyűlünk össze. Nem azért, hogy ráerőszakoljuk az akaratunkat a valóságra, vagy irányítsuk vagy manipuláljuk azt, ez nem erról szól.
John Wheeler fizikus, Einstein egyik kollégája, részvételnek nevezte ezt. Azt mondta, hogy részt veszünk egy olyan valóság létrehozásában, amit mi választunk – legyen szó egyetlen ember testének biológiájáról, vagy a népek közötti békéről egy tágas földrajzi területen, most már tudjuk, hogy mindannyian részesei vagyunk ennek az alkotásnak, és közvetlenül az határozza meg, hogy milyen szerepet játszunk, hogy hajlandóak vagyunk-e elfogadni a szerepünket benne.
És ez mindent megváltoztat.
Mindent megváltoztat, mert háromszáz évnyi tudomány arra kondicionált minket, hogy elhigyjük, hogy el vagyunk választva a világtól, hogy nagyon kevés befolyásunk van bármire, ami a világunkban történik, hogy az áldozatai vagyunk bárminek, amit az Élet az utunkba sodor, és hogy csak a legjobbat kell tennünk, amire képesek vagyunk, azután remélni a legjobbakat. Mindez most elkezdett változni, és a saját tudományunk zárkózik fel hozzá, egy olyan nyelven, amiben megbízunk. A kvantumfizika és a tudomány nyelvén.
Felzárkóznak ugyanazon elvek mentén, amik egyes esetekben már öt-hatezer éve is ugyanezt állították. Tehát összeér a a kétféle tudás, a tudás két nagy útja: a tudomány és a spiritualitás egyetlen nagy bölcsességbe olvadnak össsze, ami így együtt mélyebb, mint külön-külön, és segítenek nekünk abban, hogy jobb emberekké váljunk, jobb világot hozzunk létre, és remélhetőleg szembenézzünk a kihívásokkal, amiket találunk.
Ez egy nagyon izgalmas időszak.
Hogy létezik egy intelligens energiamező, ami az általunk ismert fizikai valóság alapja. Tudjuk, hogy létezik, dokumentálták, ez az, amit „nem hagyományos energiamező“-nek neveznek. Nem úgy működik, mint az elektromos energia, ezért még soha nem volt felszerelésünk, hogy megmérhessük. Megpróbáltuk azzal a műszerrel mérni, amivel például a televízió jeleit, vagy a rádióhullámokat szoktuk, de az energia nem úgy működik.
Tehát csak a a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején vált valóban széles körben hozzáférhetővé a technológia, ami megméri ezeket a dolgokat. Az úttörők a 18. század végén, például Tesla, Reich.., emberek, akiknek szikrázó felismeréseik voltak a világ működéséről és ők már, tudod, vagy 100 évvel ezelőtt elmondták ezt nekünk. De az akadémiai és a szakértők által felülvizsgált iratokban ez csak az utóbbi néhány évben vált elfogadottá.
Így éppen csak megérkeztünk arra a helyre, ahol ezek az ősi hagyományok elkezdődtek, és ahol a tudomány és a spiritualitás, azt hiszem, tényleg képes szolgálni egymást. Mert a tudósok azt mondják: Jó, ott van egy mező. És mindent összeköt. Mi ezt a mezőt befolyásoljuk. És töprengenek: Mit kezdjünk vele? A tekercsek a fejükben megmondják, mit kezdjünk vele. Az ősi hagyományok és a legnagyobb becsben tartott bennszülött szellemi hagyományok mind ezen a helyen kezdődtek. Azt mondják: igen, minden össze van kötve.
A gondolatok teremtenek?
Greg, te az érzésekről beszélsz, amik a szívünkben vannak. Azt hittük, hogy a gondolataink hozzák létre a valóságot. Ezt sokszor halljuk. Tehát nem lehetséges-e hogy valójában a gondolatok teremtenek?
A gondolatok fontosak, de ez az új rész, amit az új tanulmányok mutatnak hogy bár az emberi agy is létrehoz elektromos és mágneses tereket, viszonylag gyengék a szívhez képest.
A szív körülbelül százszor erősebb elektromosan, és körülbelül ötezerszer erősebb mágnesesen mint az emberi agy.
Tehát valószínűleg nem tudunk a gondolatainkkal olyan elektromos vagy mágneses teret létrehozni, ami befolyásolja a valóságunkat. És ezért annyival nehezebb. Sokkal könnyebb érezni (az érzést) a szívünkkel. Így az agyunk megalkotja a képet, amit modellezünk. Megmintázzuk az agyunkkal, hogy mit szeretnénk látni, mit szeretnénk megtapasztalni. És amint beillesztettük ezt a képet a helyére, érezhetjük a hálát és a megbecsülést azért, ami már megtörtént, és ez megadja az energiát ahhoz, amire gondolunk. És ez egy nagyon hatékony belső technika, ami úgy tűnik, elveszett a nyugat számára körülbelül két évszázada, és csak most találták meg hozzá az utasításokat sok, az utóbbi 100 évben helyreállított szövegben.
A Holt-tengeri tekercsek, a Nag Hammadi könyvtár, a kopt könyvtárak, a tibeti könyvtárak… megőrizték az utasításokat arról, hogyan is használjuk ezt a nagyon hatékony belső technikát, és a saját tudományunk kezd felzárkózni hozzájuk. A tudósok most kezdik megérteni, hogy ez a tudatosság, ez a hitünk, ez a módja annak, ahogy érezzük a korlátokat, amiket kulturálisan elfogadtunk a családunkon keresztül, a történelem során. Amit a tudósok mondtak nekünk. Hajlamosak voltunk túlságosan hinni a korlátainkban, ahelyett, hogy önmagunkra mint nagy hatalommal bíró lénykekre gondoltunk volna. És akár tudatában vagyunk, akár nem, a tudatalatti hiedelem, hogy tehetetlen áldozatok vagyunk ebben a világban, óriási befolyással bír mindenre, amit teszünk.
Még nagyon tudatos emberek is eltöltik az életüket ashramokban és barlangokban meditálva egy kolostorban, tudod, a világ túlfelén, 5000 méterrel a tengerszint felett. Ott vannak helyek, ahol az ott tartózkodás együtt jár a gyenge áldozat motívumával, ami olyan meghatározó szerepet tölt be az életükben, ami közéjük és még a legkiválóbb képességeik közé is képes állni.
A hét csakra
A szanszkrit hagyományokban – ami sok olyan dolog alapja, amiről beszélgetünk ma – van egy hét csakrából álló rendszer, ami hét energiarendszer. Három lentebbi, a szív, és három fentebbi, amik itt összpontosulnak. És ezekben a központokban, a szanszkrit hagyományok szerint, közvetlenül kapcsolódnak az összetevőkhöz – amikről beszélsz és amikről beszélgetünk -, amik kellenek a teremtéshez.
A felső három energiaközpont ahhoz kapcsolódik, amit mi gondolkodásnak, kommunikációnak hívnánk. Az alsó háromban zajló folyamatok pedig ahhoz, amit érzelmeknek, bár ők kicsit máshogy definiálják az érzelmeket, mint mi. Azt mondják, két fő érzelemre vagyunk képesek: az egyik a szeretet, a másik pedig bármi, ami szerintünk a szeretet ellentéte, az van a spektrum másik végén. Tehát ellentétek, ugyanazzal az energiával.
Sok ember számára ez a szeretet és a félelem.
Tehát azt mondják, hogy ahogy működünk a világban, ahogy teremtünk, ahogy a felső központokban gondolkozunk, kommunikálunk, beszélünk valakivel, amit kimondunk, amit meg akarunk tapasztalni, amit elképzelnük, az a gondolat. És a megerősítés is csak gondolat, egy üres gondolat, hacsak nem adunk bele energiát. Amit úgy teszünk meg, hogy belepumpáljuk és megvizsgáljuk az alsóbb központok energiáját. A szeretetünket vagy a tudatalatti félelmünket az iránt, amire gondolunk. És amikor ezt megtesszük, amikor összeházasítjuk a gondolatot és az érzelmet, egyesülnek ezen a titokzatos, varázslatos, értékes helyen, pontosan a szívünk közepében.
És az őseink szerint itt történik az akció.
A szívünkben történik, tehát definíció szerint érzéssel teremtünk. Az érzés a gondolat és az érzelem egybeolvadása. Az érzés teremti meg a hullámokat, amik a térhez szólnak, az univerzumunk mátrixához. Az érzés teremt. Tehát, hacsak nem hevítettük a megerősítéseinket félelemmel vagy szeretettel a tökéletes párunk iránt, aki épp most testesül meg, vagy a jólétünk, a gyógyulásunk, vagy szeretteink gyógyulása iránt, akkor nem kizárt, hogy pusztán üres gondolatokká válnak.
És az embereknek, akik frusztráltakká váltak a megerősítéseiktől, tudod, akik azt mondják, hogy naponta százezerszer elismételték a megerősítéseket, és nem történt semmi. És érdektelenné váltak. Tehetetlennek érezték magukat. Áldozatoknak. Azt mondtam nekik, tudod, hogy ez a dolog azért nem működik, mert csak a fele volt meg a képletnek. Hiszen az érzés az, ami valójában teremt, és ezért van az egésznek számomra értelme. Ha az érzés a teremtő erő, akkor adnunk kell annak a térnek valamit, amivel dolgozhat. Hogy megmutathassa neked, mit is teremtesz.
Miért ne éreznéd azt, amit szeretnél megtapasztalni?
Így a tér azt tudja visszaadni neked, ahelyett, hogy olyan dolgot éreznél, amid nincs, vagy amit nem szeretnél, mert akkor az lesz a minta, és a tér azt is visszaadja neked. Ez egy nagyon apró… egy nagyon finom váltás: az eredményre gondolunk valaminek a hiánya helyett, amikor csak reménykedünk, hogy valami majd megváltozik.
Az érzés, amit létrehozunk, nagyon szorosan kapcsolódik ahhoz, amit hitnek nevezünk. A hit is és az érzés is a szívben jelenik meg. Amikor hiszel valamiben, általában elég erős érzéseid vannak vele kapcsolatban. Valahányszor felhozol néhányat a legmegosztóbb témák közül a mai társadalomban, például abortusz, külső segítséggel végrehajtott öngyilkosság, a halálhoz való jog, az eutanázia, rengeteg érzésünk veszi körül őket. Tehát nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással.
Tehát azt kérdezed: fontos hinni?
Igen, fontos, addig a mértékig, hogy elhisszük, hogy meggyógyultunk, hogy elkezdjük létrehozni azokat a mintákat a testünkben, a szívünk leadja a jeleket az agyunknak, hogy ez a test meggyógyult, és az agy, hogy ennek eleget tegyen, elárasztja a testünket a kémiai anyagokkal, amik lehetővé teszik a gyógyulást. Láttunk ilyet orvosilag dokumentálva. Tehát ez a testünk belsejében van.
Ugyanezt a jelenséget dokumentálják mostanában a testünkön túl. Tehát ez a hatás nem korlátozódik a testünkre. A tér továbbviszi a hatást a testünkön túl, a fizikai világunkba, és így tudjuk befolyásolni – nem, nem mondok kontrollt vagy manipulációt, nem kényszerítünk senkire semmit, amikor befolyásolunk.
