Taoizmus

A daoija és a daoijao, taoizmus néven is ismert, nyugaton a taoista irányzatok összefoglalására használt gyűjtőfogalom, amit gyakran vallásnak tekintenek.
A vallásos taoizmus (daojiao) és a filozófiai taoizmus (daojia) a konfucianizmus legnagyobb ellenfelei voltak, és az egykor igen nyugtalan és ingatag világból való kimenekülés tanítását hirdették. Mindegyik a maga módján fordult el a már akkoriban mesterségesen megteremtett világtól, különösen a gazdasági előrelépésektől. Ezek helyett az ember természet felé fordulását és a belső nyugalom kiművelését tanították. A taoizmus elutasította a tekintély minden formáját, soha nem vált társadalmi ideológiává. De mint filozófia, hatással volt a későbbiekben kialakult kínai természettudományokra és művészetekre, és tartósan meghatározta azok fejlődését.
A daojia és a daojiao megkülönböztetése csak később került bevezetésre, és többnyire csak a kívülállók használták. A filozófikusok soha nem érezték úgy, hogy valamely iskolához tartoznának, hanem inkább filozófiai példaképük hagyományai szerint cselekedtek. Egyszerűen csak keresőknek tekintették magukat. A népi taoizmus főleg a sámánizmus és más természeti irányzat praktikáit olvasztotta magába. Később azonban a filozófiai taoizmus egyes elemei, így a qigong vagy az orvoslástan is a részeivé lettek.
Ez a folyamat a harcművészeteket sem hagyta érintetlenül. A wuwei elve kimondja, hogy a harcművészetek nem erőszakos technikákból állnak, hanem az önvédelem rendszerének kell tekinteni őket. Ezért az igazi mester számára nem is létezik a támadás, hanem csak az ellenfél cselekvéseihez való igazodás.
” Egy jó harcos soha sem örül a harcnak.
Egy jó harcos soha sem indulatos.
Egy jó győztes soha sem diadalmaskodik.” (LaoZi)

Dao – Tao

A kínai taoizmusból származó fogalom. A Dao a természet, az univerzum felsőbbrendű törvényszerűsége, a minden látható változásban leledző felfoghatatlan rend, amely minden dolgot alávet az örök létnek és elmúlásnak.

A Dao legfontosabb jellemzője az Üresség (Wuji), az a bizonyos, a buddhista irányzatokban később sokat idézett Üresség avagy Nem-dualizmus (nem kettősség), amely minden Út-tanításban példaként szolgál az elérendő belső állapothoz. A belső állapot filozófiai ideálja minden Út-tanításban az én legyőzése. Ez magában foglalja a vágyak, a gondolatok és az igények kiürítését (nem-munkálkodás, nemlét, nem-tudat, nem-viselkedés, nem-szellem, stb.) és mindig az univerzális Üresség példáján alapszik. „A Dao a Nemlét” – mondja Laozi , ami egyben minden lét eredete, és a dao semmije, anélkül, hogy bármit tenne, minden dolgot előidéz, formál és irányít. Névtelen, mert mindennél nagyobb, ami néven nevezhető. Nem cselekszik, békén hagy mindent. Magában hordozza a dolgokat, de nem akar birtokolni, hagyja, hogy maguk változzanak. Habár nem tesz semmit, mégis minden változást ő irányít. A Dao működése csak a jelenségekben, az ellentétének kapcsolatában mutatkozik meg ( yin-yang ).

A Dao útjai

A Dao egy meghatározó fogalom a kínai gondolkodásmódban, de mint elv nem kizárólag csak a taoizmushoz tartozik. Megegyezik a sinojapán do (út) fogalmával, a kínai és a japán nyelvben is ugyanazzal az írásjellel jelölik: egy út, egy mester fejének és egy tanítvány lábainak ideogrammájával, amik a mestert követik. Ez az univerzum útja, a Dao útja. Ezt az utat szolgálta minden gyakorlat, függetlenül attól, hogy taoista vagy buddhista. A konfucianizmus is létrehozta a bölcsek útját, ami a konfucianista filozófiának megfelelően ugyanazt követte. A japán sinto vallás az istenek útját alkotta meg. Keletkeztek további utak is, mint a tea útja, a gyógyászat útja vagy a harcművészetek útja, amelyeknek legmagasabb foka mindig maga a mester.
Forrás: Werner Lind: Nagy Harcművészeti Lexikon – Libruna kiadó

A legkorábbi ismert taoista szövegnek a mind konfuciánusok, mind taoisták által nagyra becsült » Yi Jing tűnik, amit az egyik alapvető kínai klasszikusként ismernek. Olyan időben szerkesztették, amikor a jövendölést a kormányzás szerves részének tekintették, és a Yi Jing magvát alkotó írások külső megjelenése jóslatokra emlékeztet. A taoisták a Yi Jinget az egyik legrészletesebb útmutatónak tekintik az emberi fejlődéshez, a taoista szellemi alkímia titkos nyelvezete továbbá, ami az egyik fő oktatói forma, nagyrészt a Yi Jing szimbolizmusán alapul.
A Yi Jing után kétség nélkül a leghíresebb és legnépszerűbb taoista klasszikus a » Dao De Jing. A taoizmus történelmi eredetét, mint szinte bármit körülötte, homály fedi, jelképekbe és mítoszokba burkolva. Az eredet kérdéséhez kapcsolódó anyag nagyja a beavatási tanokból áll vagy velük függ össze, amelyeknek a megértése és alkalmazása a körülmények szerint változik. A taoizmust néha a Huang-Lao tanításnak nevezik, a tanítás két fontos névleges vezetője után, akik állítólag több ezer éve éltek. Viszont még ezeket az embereket is inkább közvetítőkként mutatja be a hagyomány, semmint a taoista tanítások létrehozóiként. A taoizmussal társított egyes kultúrális ősalakokról gyakran azt mondják, hogy rendszerezett megfigyelés, szemlélődés és kísérletezés által tettek szert a tudásukra. Más tanításokat szellemi felismeréseknek tulajdonítanak. Egy taoista lexikon azt mondja, hogy a „taoizmus” minden megnyilvánulást megelőzően a tudat titokzatos birodalmában található, ahol a gondolat megszokott megkülönböztetései nem léteznek.Röviden, lehetséges hogy a taoizmus eredetét vagy származását nem lehet a hagyományos módszerekkel egyértelműen megállapítani. Ez a helyzet nem csak a taoista irodalomban fellelhető adatok sokszínűsége és természete miatt van így, hanem a hozzá társult adatok csekély száma miatt is, amik a taoizmus eredetét meghatározott időhöz, emberekhez vagy helyekhez kötnék. Ami általános véleménynek tűnik, az az a gondolat, hogy a taoizmus úgymond függőleges viszonyában meghaladja a történelmet, olyan értelemben, hogy állítása szerint a tapasztalás más dimenzióival létesít kapcsolatot túl az evilágin, vízszintes értelemben pedig úgy, hogy állítása szerint visszanyúl a történelem előtti időkig.
A taoista hagyomány az evilági síkon a korai megnyilvánulásait általánosságban az elő-kínai civilizáció kezdetével társítja, ugyanakkor fenntart egy folyamatos vagy időlegesen megújított kapcsolatot egy magasabb forrással is. Természetesen egyáltalán nem szükséges betű szerint hitelt adni a taoista történelem akármelyik fantasztikus meséjének, annak érdekében, hogy értékelni lehessen őket, mint kifejeződéseit annak a gyakori állításnak, miszerint a hagyományok által szocializált tudat nem abszolút módon észleli a világegyetem szerkezetét az idő és a térbeli elhelyezkedése miatt, és hogy létezik az emberben a képesség további dimenziók észlelésére.
Bizonyos értelemben a taoista tanban jelen levő oly sok különleges képességet és csodát, lehetséges mint az emberi lehetőségek iránti érdeklődés jeleként értelmezni. Gyakran megfigyelték továbbá, hogy a szerte a világon megtalálható, titkos tanokon keresztül állítólagosan hozzáférhető különleges erők leírásai nagyon hasonlóak. Ami talán még az ilyen lehetőségeknél is jelentősebb, az a hatásuk a világra, és egyes titkos hagyományok jobban hangsúlyozzák a rendkívüli tudás és erő használatát és szerepét, mint a lehetőségük puszta tényét. A taoizmuson belül a tudás és erő gyakorlatából eredő konkrét egyéni vagy kollektív haszon illetve ártalom kérdése arra vezetett egyes gyakorlókat, hogy útjuk során mindent alárendeljenek a tudatosság maradandó megszilárdítására irányuló keresésüknek.

A taoizmusban a felsőbb világok lakói három szinten léteznek. A legmagasabb e három közül a teremtés erőit fenntartó istenségek, akik az idők kezdete óta a világot működtető erőket tartják mozgásban. Ők az Ég Előtti Rend istenségei, nem személyesek, ám erejük tapasztalható, mert mindenütt megnyilvánul. A következő két szint az Ég Utáni Rend istenségei. Ezt a szintet a meditációs istenségek alkotják. Olyan szellemi lények, akik különböző formákban megjelenhetnek a meditációban, és kérhetjük segítségüket az Úton haladás során. Közöttük vannak védelmezők, vannak, akik meditációs gyakorlatainkban segítenek, akik nemes célok elérését támogatják és azok, akik megmutatják számunkra az Eredendő Természetet.
A legalsó szint az emberekből lett halhatatlan szellemi lények, akik a Dao tanítását követve létrehozták a Szellemi Embriót, és a mai napig e Szellemtest hordozza Tudatukat. A leghíresebb közülük a Nyolc Halhatatlan, akik fogadalmat téve a mai napig segítik az Úton járókat.
Forrás: Teljes Valóság Taoista Egyház

Belső alkímia

Törődünk-e az élet és a halál céljával és értelmével, vagy túl sok a dolgunk ahhoz, hogy ilyesmikkel foglalkozzunk? Az élet nehézségei elől senki sem menekülhet el. Mindenki, aki erre a világra született, problémákkal kell, hogy szembenézzen. A születés nagy megrázkódtatással jár. A családunkkal és a társadalommal együtt élni gyakran igen gyötrelmes. A serdülőkor tele van fájdalommal. A munka nehéz. Miféle módszerekkel gyógyíthatjuk ki magunkat a jelen és a múlt problémáiból? Talán valamiféle gyógynövénykúra, esetleg alkohol, vagy kábítószerek segítségével? Talán azzal, hogy kisírják vagy kiüvöltik magukból a problémáikat?

Ami engem illet, egyiket sem javasolnám, mert az ilyesfajta játékok még nem fogják Önöket megakadályozni abban, hogy továbbra is az egojukba kapaszkodjanak. Ehelyett egy tízezer éve kifejlesztett módszert tanítok. A belső alkímia célja az alacsonyabb szintű energia magasabb szintűvé alakítása. Az egyénre jellemző életenergiák alapján fejlesztették ki. A belső alkímia valósága igazolható azon a szinten, ahol az ember az egyéni testi szellemeket tapasztalja, ahonnan továbbfejlesztheti érzékenységét, hogy megismerje a mentális és spirituális szintek szellemeit. A belső alkímia ezenkívül módszer az élet egységének felfedezéséhez is.

Taoista történet

A Taoista történet megkapó érzékletességgel ábrázolja a tehetséges és bölcs ember jellemét, akinek élettörténete nemcsak izgalmas és tanulságos, hanem általa egy más korral, tájakkal és valóságokkal is megismerkedhetünk. 

A vándorló taoista megosztja velünk tapasztalatait. Egy taoista mester árnyalt arcképén túl erős sodrású történetet kapunk az emberről is, aki változatos, kalandos élete során bejárja a világot a Tao bölcsességének tanulása és gyakorlása közben. Képet kapunk arról a pontról is, ahol az időtlenség és a belső én találkozik. Szajhung történetét későbbi tanítványa, Deng Ming Dao mondja el, ötvözve az érzékeny prózát a felidéző, érzékletes leírással. A könyv a mester és tanítvány együttműködésének eredménye.

X