A páncélinges chikung és az Egyetemes Taó

A kungfu és a taichi jóval ismertebb harcművészetén túl a Gyógyító Taó rendszere a kicsattanó egészséget szolgáló gyakorlatokat, a tudatos állapot kifejlesztését, valamint az alapvető energia (a chi) kezelését tartalmazza. E gyakorlatok harcművészeti vonatkozása, a páncélinges chikung, rendkívül kifinomult szellemi éberséget fejleszt ki.

A Gyógyító Taó rendszerének célja, hogy jó kondícióban tartsa testünket a fizikai szinten. Ennek köszönhetően több chi-energiát termelünk és raktározunk a magasabb szellemi szinteken végzendő gyakorlatokhoz. A szellemi síkon az a cél, hogy létrehozzuk a halhatatlan magzatot. Ez két fokozatban bomlik ki. Az első fokozat az újraszületések láncolatát haladja meg. A következő fokozat kifejleszti, és teljesen érett halhatatlan szellemmé neveli a halhatatlan magzatot.

A páncéling testi szinten az egyik legfontosabb gyakorlat, mert megtanítja, hogyan gyökerezzünk a földanya energiájába. Ez alapvető jelentőségű a szellemi síkokra jutáshoz (1.1. ábra).

A testi szintű megalapozást vagy legyökerezést egy földi kilövőállás állványzatához hasonlíthatjuk, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az űrbe juthasson egy űrhajó (1.2. ábra). Hogy az űrbe emelkedhessen az űrhajó, azaz a szellem, a kilövőállásból egy hordozórakétának – a léleknek, avagy energiatestnek – kell elindulnia, amit egy beépített iránytű és számítógép vezérel, vagyis a tobozmirigy. A kilövőállás – ez a páncélinges gyakorlat által fejlesztett testünk – az üzemanyag (a chi, az életerőnk, valamint a teremtő vagy szexuális energiánk) raktározó helyévé válik.

Itt várakozik üzemanyagunk arra, hogy másfajta – szellemi – energiává alakuljon. Ugyanakkor fönn kell tartanunk alapunkat, a Földbe gyökerezettségünket, hogy mikor megtanuljuk a halhatatlan birodalmakba utazást, vissza is tudjunk térni a Földre, és újratölthessük a testünket. Innen befejezhetjük utazásunkat a végállomásig, míg végül teljesen megszabadulhatunk a földi bázistól.

Páncélinges chikung: ősi kungfu gyakorlat

A kungfut már jóval a lőfegyverek megérkezése előtt alkalmazták Kínában. A Bolin időszakban, i. e. 1000 körül, igen elmélyülten gyakorolták a különböző szellemi és harci művészeteket. Ebben az időszakban állítólag a kínai lakosság egytizede foglalkozott a kungfu valamelyik fajtájával.

A kungfu gyakorlása a régmúltban igen ifjú korban kezdődött. Először a (szervek gyakorlatoztatása által elért) benső erőt fejlesztették ki, ami akár tíz évig is eltarthatott. A benső erőt addig kellett művelni, hogy érezhetővé váljon a kezeken keresztüli kiáramlása. A gyakorlónak a lábára kötött súlyokkal megadott módon kellett futnia és ugrania naponta három órán keresztül. Míg végül könnyedén ugrott a magasba, és ezzel egyidejűleg tovább fejlesztette benső erejét. Csak ha urává vált ezeknek a gyakorlatoknak, kezdték el tanítani neki a tulajdonképpeni harci technikákat.

Számos más jótékony hatása is volt ennek, például az, hogy a benső erő általában véve is fejlesztette az egészséget, és úgy vélték, fönntartotta a fiatalosságot. A chikung abban is segített, hogy olyan tökélyre vigye a mentális képességeket, amelyek révén a gyakorló sok dologról szerezhet tudást. Olvashatunk a Bolin időszakban élt nyolc „halhatatlanról”, akik életük nagy részét ilyen gyakorlatok végzésével töltötték, és különleges dolgokra voltak képesek.

Meg tudták jósolni a jövőt és a múltba is láttak.

Azt mondják, képesek voltak a térben mozogni, tisztánlátók és tisztánhallók voltak. Állítólag ebben az időszakban a széles körben elterjedt kungfu gyakorlás eredményeképp számos ember rendelkezett legalább egy-kettővel e képességek közül.

A lőpor fölfedezése és azt követően a lőfegyverek kifejlesztése után az emberek már nem érezték szükségét annak, hogy egy évtizedet vagy még többet töltsenek életükből olyan képességek kifejlesztésére, amik már hasztalannak tűntek. Az ember megvédhette magát vagy veszélyes sebet üthetett célpontján nagy távolságból is fegyverével.A testi érintkezéssel vívott harc a múlt emlékévé vált. Sok ezzel kapcsolatos tudás, amely hasznos volt egykor, a feledés homályába veszett evvel együtt.

Manapság azonban, a mindent elsöprő technológia elszemélytelenítő és egészségtelen hatásai elleni tiltakozással együtt föléledt az egyszerűbb életmód iránti érdeklődés. A benső én tökéletesítésének egy módszereként került a kungfu az érdeklődés homlokterébe.

A páncélinges chikung egy olyan kungfus módszer, amit a védekezés érdekében tanítottak, mert külső technikák révén benső erőre tehet szert a gyakorló.

A létfontosságú szervekre és mirigyekre mért ütések hatása ellen véd e gyakorlat, hisz ezek a szervek az életerő (a chi) termelésének elsődleges forrásai.

A benső erő harcművészeteken belüli kifejlesztésének jelentőségét ahhoz a hatáshoz hasonlíthatjuk, amit egy acélbottal és egy lágy műanyaggal végrehajtott ütés között tapasztalhatunk. A régi chikung gyakorlók évekig gyakoroltak egy ütést, míg érezni kezdték az erő kiáramlását kezük alsó részéből, miközben testük többi része acélból edzettnek tűnt.

Chi-nyomás létrehozása a páncélinges légzéssel

A kung azt jelenti, hogy „fegyelem”. A chi azt az energiát jelenti, amelyet a levegő oxigénjéből (20 százalék) és semleges nitrogénjéből (78 százalék) vonunk ki. A chi továbbá utal a Föld, a természet és a világegyetem alapvető finomenergiájára.

A chikung olyan légzőgyakorlat, amely megnöveli a testben a chi nyomását.

A chi légzését a levegőnek a fizikai testből történő ki- és belélegzése révén tartjuk ellenőrzésünk alatt; a gyakorlás előrehaladtával egyre érzékenyebbek leszünk a chíre és megtanulunk dolgozni vele. A chikungot egyfajta benső aerobikként, azaz a szükséges oxigénmennyiség növelésének is fölfoghatjuk. A chi légnemű energiaként olyan levegő, gőz vagy benső nyomás, amely kifeszíti a testet, és abban keringve védi belső szerveinket. A chi által létrehozott benső nyomást a kerékben lévő levegő erejéhez hasonlíthatjuk, amely fölfújva tartja az abroncsot, mint az autó és az útfelület közötti párnát (1.4. ábra).A lélegzés életünk legfontosabb része. Hónapokig ellehetünk étel, napokig víz nélkül, de levegő nélkül csak pár percig bírjuk.

A páncélinges chikung gyakorlása során a lehető legjobban kihasználjuk légzésünket, aminek eredményeképp megnöveljük életerőnket, megerősítjük szerveinket, valamint elősegítjük a szervekben és a testüregekben a (fölfújt kerék hasonlatát használva: négyzetcentiméter/gramm) chi-nyomás által végbemenő öngyógyulást. Fokozottabb működésre serkentjük a keringést, a nyirok-, az idegrendszert és a belső elválasztású mirigyeket, valamint sokkal könnyebben áramlanak a hormonok, a vér és a gerincfolyadék, aminek hatására a szívnek nem kell erőlködnie.

A taoisták szerint, amíg az anyaméhben vagyunk, a páncélinges csomagoló légzést alkalmazzuk.

A születés előtt a gyermek nem használja a tüdejét és az orrát a lélegzésre. A chi a köldökzsinóron keresztül lép be a köldökbe, lesüllyed a gáthoz, onnan fölemelkedik a keresztcsonton és a gerincen keresztül a fejbe, majd a homlokon, a test elülső részén keresztül alászáll a nyelven,¹ a torkon, a hason és a köldökön át az alhasi területre, ahol későbbi használatra halmozódik a chi-nyomás (1.5. ábra).

Ezt a nyomvonalat az energia törzsön belüli keringésénél ismerjük majd föl, s mikrokozmikus pályának hívjuk. Az Egyetemes Taó rendszerében a chínek a mikrokozmikus pályán végzett mozgatása olyan alapvető gyakorlat, amelyet a 2. fejezetben sokkal részletesebben kifejtünk.

Születéskor kezdünk a tüdőn keresztül lélegezni, és kezdjük létrehozni saját energiánkat ahelyett, hogy az energia benső forrását használnánk. Földi életünk kezdetekor a tüdő még gyönge. A hasban, az energia eredeti forrásához – a köldökhöz – közel helyezkedvén el, nagyobb a chi nyomása. Ez segíti a tüdőt a lélegzésben azáltal, hogy lehúzza a rekeszizmot, ami által a tüdő alsó része is megtelik levegővel belégzéskor. Így a tüdő kevesebb energiát használ, de több életerőt (oxigént) vesz föl.

Gyermekként még mindannyian a chi hasi nyomásának energiáját használtuk.

Az életkor előrehaladtával fölismerjük a csökkent chi-nyomás hatását. Idősebb embereknél a születés előtti életerő (chi) kifolyik a köldöki és a vesetájéki területen keresztül. Fokozatosan elvész a chi-nyomás, melynek eredménye az energia megbomlott egyensúlya: ha alacsony a nyomás, az egész rendszeren belül áramló folyadék mozgása lelassul. Ennek hatására, mikor túl forróvá válik az energiánk, fölemelkedik és föltorlódik a mellkasban, illetve a fejben. A hideg energia alásüllyed és kiszivárog a nemi szerveken keresztül. Lépésről-lépésre elveszítjük a chi nyomást.

A korosodással elveszítjük a hasi légzés szokását is. A tüdő magára marad az elégtelen mellkasi légzés végzésével. Mindez rossz eredményhez vezet, mert a mellkasi légzés nagyobb energiát igényel a bordakosár kitágítása miatt, s ez csak a tüdő fölső harmadát tölti meg. A légzésnek ez a módja több energiát használ föl, mint amennyit termel. A tudósok igazolták, hogy vitálkapacitásunk (a tüdő tágulási képességének) csak egyharmadát használjuk légzés közben. Amint megadjuk magunkat a gravitációs nyomásnak, szerveink összeesnek. A hasi légzés segítségével fölerősítjük a szervekre gyakorolt nyomást, és megerősítjük azokat azáltal, hogy szándékosan összenyomjuk őket, majd elengedjük a nyomást.

Öltsd föl páncélingedet!

A kung fuval kapcsolatba hozott sok testi változást a belső szervek és a belső elválasztású mirigyekre gyakorolt hatások okozzák. A kungfu szerint életerőnk alapvetően a belső elválasztású mirigyeken és az általuk kiválasztott hormonokon múlik.

Figyeljük meg, mi történik, ha valakit megfosztanak teljesen működőképes belső elválasztású rendszerétől. A férfi gyökeresen megváltozik, ha a heréit, melyek az endokrin rendszer részét alkotják, eltávolítják, és a hatás még szembeötlőbb, ha ezt kamaszkor előtt teszik. Gyönge izomzat és nőies zsíreloszlás alakul ki. Attól függően, melyik életkorában csonkították meg a fiút/férfit, elképzelhető, hogy magas marad a hangja, nem nő ki az arcszőrzete és nem érez nemi vágyat. Jól dokumentált az a tény, hogy a férfi és a női kasztráltak élethossza rövidebb.

A páncélinges chikung révén megnövelhetjük a belső elválasztású mirigyek hormontermelését és azok áramlását, ami megerősíti immunrendszerünket, és kellemes közérzetet teremt. A szexuális (teremtő) energia termelése is növekszik, amely ugyancsak a chi egyik forrása, s amit később átalakíthatunk szellemi energiává.

A páncélinges chikung része a szervek tisztító és erősítő gyakorlatoztatása.

Modern életünkben fontos, hogy szerveink erősek és méregtelenítettek legyenek. A gyakorlat segít eltávolítani a szervekből a méreg- és hulladékanyagokat, lerakódásokat; és chívé alakítja az összekötő szövetek (a pólyák) rétegei vagy burkai között elraktározódott zsírt. A chi fokozatosan fölhalmozódik a pólyákban, s a szerveket védelmező párnaként viselkedik. Mint azt korábban említettük, ezt a levegővel fölfújt gumikerékhez hasonlíthatjuk, amely hatalmas súlyt képes fönntartani. Az ily módon elraktározott energia később annak a jobb minőségű energiának a nyersanyaga lesz, amely táplálhatja a lelket és a szellemet.

A páncélinges chikungban nagyobb hangsúlyt helyezünk az összekötő szövetek, a pólyák, a szervek, inak, csontok és csontvelő fejlesztésére, mint az izommunkára. A testet három rétegre oszthatjuk föl: (a) a legbelső réteget a chít termelő belső szervek alkotják; (b) a pólyákból, csontokból és inakból fölépülő réteg; (c) az izmok, amelyek a test nagy részét alkotják. A belső szervekben termelődött chi szétoszlik a pólyákban. A páncélinges chikung alapvetően a pólyákkal foglalkozik.²

A páncéling energetizálja a pólyákat

Minden sejtet, izmot és szervet körbevesz egy hártyás burok, a pólya (1.6. ábra). A pólyák azáltal teszik egységes egésszé a test belső oldalának különböző részeit, hogy összekapcsolják a test minden egyes szövetét. A szívet, tüdőt, gyomrot, a májat, és a vesét burkoló pólyáknak védelmező, összekötő, regeneratív és tápláló szerepe van. A szív körül a szívburok (pericardium), a tüdő körül a mellhártya (pleura) található. A pólyák a szerveket energetizáló üregekként működnek.

A Hellerwork és Rolfing egész testet kezelő gyógyászati technikák a pólyákat kívülről befelé kezelik. A Rolfing tartalmazza a pólyák azon területeinek felszabadítását, amelyek összetapadtak valamilyen trauma, fertőzés vagy krónikus izomfeszülés miatt.

Ezzel szemben a páncélinges chikung a pólya belső rétegei felől hat kifelé (1.7. ábra). A cél az, hogy a testben szabadon áramoljon a chi.

A pólyák azért olyan fontosak gyakorlásunkban, mert a testben mindenütt megtalálható szövetekként azt a közeget jelentik, melyben a chi eloszlik az akupunktúrás meridiánok mentén. A kutatások kimutatták, hogy a testben a bioelektromos energia áramlásának útjába a legkisebb ellenállást a pólyák szövetei állítják, és ha fölrajzoljuk ezeket az utakat, azt találjuk, hogy megfelelnek a hagyományos akupunktúrás vezetékeknek.

A páncélinges chikung erősíti és védi a szerveket

Ha feltöltjük chível a szerveket burkoló pólyarétegeket, akkor ezek energiával töltik föl a szerveket. A bőséges chi-nyomás az alhasi üreg pólyáiba áramlik, föltölti chível az alhasat, megvédi a szerveket, és lehetővé teszi a chi számára, hogy akadálytalanabbul áramoljon. Amennyiben az alhasi üreg föltöltődött chível, nyomása föltölti a mélyebben fekvő pólyákat, végül föltölti a külső rétegeket is, s így a chi-nyomás hármas párnázott rétege az összes szervet, izmot, valamint mirigyet beburkolja és védelmezi.

A chi, a pólyák és a szervek viszonyának pontosabb megértése érdekében képzeljünk el egy fölfújt lufiban található fölfújt lufiban elhelyezett tojást, s mindkét lufi egy harmadik, legkülső lufiban található (1.8. ábra). A tojás önmagában nagyon törékeny, ám a fölfújt lufiban olyan kipárnázott közegben van, amely megvédi az ütésektől – hát még egy háromrétegű lufiban! A tojás sértetlen marad, hiába ütjük-vágjuk ezt a háromrétegű lufit.

A chi és a pólyák ugyanígy védelmezik a sebezhető szerveket. A pólyák olyan rugalmasak és oltalmazók, mint a lufik, és a chi kiterjedve úgy hoz létre benső nyomást, mint ahogy a levegő kiterjed a lufiban. Súlyosan megsérülhet az, aki szerencsétlen módon ütést kap létfontosságú szerveire. A sérült szervek veszélyeztetik magát az életet. Ha betegség vagy elgyöngülés miatt csökken a chi-nyomás, a szervek egymásra zuhanva összeszorulnak, és az energiahiány, valamint a rájuk ható külső nyomás miatt tömörödnek.

A páncélinges chikung kiterjeszti a pólyákból a chít a csontokba, az inakba, végül az izmokba.

Égesd a zsírt, erősítsd a csontjaid

Az a szervezetbe bevitt étel (táplálék), amelyre nincs szüksége a szervezetnek, zsírrá alakul, és a pólyák külső rétegeiben raktározódik. A zsír nagy mértékben akadályozza a chi áramlását. A páncéling préselő folyamata segít összenyomni a zsírt, átalakítani energiává, amelyet a szervek körüli pólyarétegek tárolnak, hogy fölhasználásra kerüljenek szükség esetén. Ha a chi nyomása tölti ki a pólyarétegeket, a zsír nem tud ott elraktározódni, ezért gyakoroltatjuk be a testtel, hogy a zsírt a pólyákban tárolt chívé alakítsa.

Ha a pólyák chível teltek, az inak erősek és a csontozat egységes szerkezetként tart össze. A pólyák gyengeségével együtt az izomzat is erőtlenné válik, s a csontozat nem tartja a testet egységes struktúrában. Ugyanígy, amennyiben az izmok gyengék, a pólyák és az izmok is azok lesznek. Ha nem használjuk az izmainkat, csökken a méretük és az erő, melyet kifejthetnek, s ugyanez történik az őket tartalmazó pólyákkal, valamint az aktivált izmokat kifeszítő inakkal.

Csodálatos az emberi test. Folyamatosan új sejteket hoz létre, hogy pótolja az öreg és halott sejteket. Az állandóan fönnálló szükségletek uralma alatt folyamatosan cserélődik a test sejtjeinek legnagyobb része. Bebizonyosodott, ha hosszabb időt tölt az ember az űr súlytalanságában, a csontok állaga nem lesz olyan sűrű, mint a Föld felszínén tartózkodva, ahol a gravitáció nagyobb ereje súlyosabb csontokat követel meg. Fiatalon csontozatunk tele van velővel (1.9. ábra). A korosodással fokozatosan üregesednek a csontok, s zsírral telítődnek, kevesebb vérsejtet termelnek, törékennyé válnak. A páncélinges chikungot arra alkották, hogy fokozatosan újra visszaszívja a chít a csontokba, amelyet velővé lehet alakítani a csont megerősítése érdekében.

A páncélinges chikung miközben serkenti a keringést, csökkenti a szív munkáját

Mint ahogy már említettük, újra el kell sajátítanunk a has használatát a légzés támogatására és a keringés javítására. A hasi terület tartalmazza annak a vérkészletnek a kétharmadát, amely keresztülfolyik a májon, a veséken, a gyomron és a lépen. Megfelelő gyakorlással a has még a természettől kapottnál is hatékonyabb „szívvé” fejleszthető.

A páncélinges chikungban tanított csomagoló légzéssel csökkentjük a teret a hasi üregben, és növeljük az egy négyzetcentiméterre eső nyomást úgy, hogy nagyon kis helyre préseljük össze a hasi területen található szerveket. Ez a folyamat kinyomja az ezekben a szervekben fölhalmozódott méreganyagokat és lerakódásokat. Minden egyes belégzéssel egyre lejjebb és lejjebb nyomódik a rekeszizom a hasüregbe, miközben a has lapos marad. A rekeszizom leengedése vákuumot képez a tüdő alsó részében, s friss oxigénnel tölti meg az alsó lebenyeket, végeredményben az egész tüdőt. A hosszabb, mélyebb lélegzet megfelelő mennyiségű oxigént szolgáltat ahhoz, hogy megtisztítsa a testet a hulladéktól, lerakódásoktól és méreganyagoktól.

A test belső rendszere teljességgel a chi-nyomásra támaszkodik a nedvek áramoltatásában.

A hasüregben megnövelt chi-nyomás segíti a chi, a vér és a nyiroknedvek keringését. Mikor a szív kipumpálja magából a friss vért, oxigén és tápanyag jut a szervekhez, amelyet azok hatékonyabban képesek fölvenni. A páncélinges chikung gyakorlásával fokozatosan növeljük a nedváramlást a vérkeringésben és a nyirokrendszerben, miáltal válaszképpen ezzel nagymértékben csökkentjük a szív munkáját. Ahogy fokozatosan növeljük a vitálkapacitásunkat az oxigén szervekbe préselésének megtanulásával – miáltal létrehozzuk a párna-hatást, azaz a chi-nyomást, hogy védjük és erősítsük a szerveket – a szív fokozatosan kisebb erőkifejtéssel dolgozik, ám a vérkeringés növekszik. Az így elraktározott életenergiát szellemi életünk és alkotóerőnk gazdagítására használhatjuk.

Ekkor célunk az, hogy növeljük a nyomást a szervekben és a hasban úgy, hogy a chi a pólyarétegeket belülről kifelé feszítse. Ehhez meg kell tanulnunk a csomagoló légzést. A nyomás fölengedésével mind a pólyák, mind a szervek kiterjednek.

A chi keringetését alkalmazó meditáció olyan eszközt igényel, amely sokkal több chít termel és irányít, mint amit a szívre gyakorolt szokásos nyomással elérhetünk. A futástól és egyéb aerobic gyakorlatoktól eltérően a meditáció anélkül növeli a vérkeringést és a nyiroksejtek termelődését, hogy vérnyomás-emelkedést okozna.

A chi mikrokozmikus pályán végzett keringetése – az Egyetemes Taó rendszerében az összes gyakorlat alapja – képessé tesz bennünket arra, hogy fölismerjük és megszüntessük a testben lévő energiamegrekedéseket.

Elengedhetetlen a páncélinges chikung elsajátításához, hogy előbb jártassá váljunk abban a meditációban, melynek során a chít a mikrokozmikus pályán keringetjük. A mikrokozmikus pálya gyakorlata a 2. fejezetben kerül ismertetésre. Továbbá az alábbi műveimre utalnék a témával kapcsolatos elmélyüléshez: A Taó gyógyító energiájának fölébresztése, valamint A Taó gyógyító fényének fölébresztése. Felhívnám a kedves olvasók figyelmét arra, hogy a könyv nem helyettesítheti a személyes oktatás mélységét és a gyakorlás rafinériáit, amelyek az oktatóval való közvetlen munka révén tárulnak föl.

A páncélinges chikungból nyert energia a mikrokozmikus pályán kering, de a vezetékek mindegyikében másképp nyilvánul meg. Amint a chi szabadabban áramlik végig az egész testen, új dimenziókat tapasztalunk meg.

Mostanában sokan azt hiszik Nyugaton, hogy a napi testi gyakorlat segít megelőzni az öregedést. Mindazonáltal kérdéses, hogy az élsportolók tovább élnek-e vagy észrevehetően egészségesebbek-e erőfeszítéseik miatt. Valójában amint az öregedés korlátozza testi képességeiket, sok élsportoló válik depresszióssá, mert már nem tudnak sikeresen versenyezni.

A taoisták szerint a chít átalakíthatjuk a test bármelyik anyagi alkotóelemévé vagy szövetévé.

A testben áramló energia fejlesztő hatással bír. Az olyan taoista gyakorlatok, mint a chi keringetése a mikrokozmikus pályán, a páncélinges légzés és csomagolás, az őssejt chikung, a nemi energia művelése, valamint a csontvelő nei kung alapot szolgáltat a szervek, az agy, illetve az egész test sejtjeinek gyógyításához, regenerálásához, fejlesztéséhez, valamint megőrzéséhez. Ez fokozott életerőt, működést és hosszabb életet eredményez.

Az elmúlt korok taoistái még nem hasznosíthatták azokat az információkat, amelyek a genetika, az őssejt-kutatás, a kriogenika, valamint a kvantummechanika szubatomi szintjének kutatásából származnak, és alátámasztják az emberi testben, illetve az egyetemes energiamezőben rejlő lehetőségeket. Személyes fölfedezés révén, a „megnevezhetetlen” Taó útját járva olyan testi módszereket fejlesztettek ki, amelyek fantasztikus eredmények elérésére tették őket képesekké. Kikutatták a rejtélyes életerő – a chi – művelésének és finomításának módját és megtapasztalták e művelés csodálatos és jótékony hatásait. Mindezt a chíre való hangolódás révén érték el.

A páncélinges chikung meggátolja az energia elszivárgását és meghosszabbítja az életet

Évszázadok óta keresik az emberek a hosszú élet, valamint a boldogság titkát, és a kutatás folytatódik. Habár az élethossz megnyújtható a tudomány és a technológia segítségével, ki vágyna rossz életminőségben eltöltött plusz évekre?

A modern társadalom az élet anyagi oldalát hangsúlyozza, míg a régi korok taoistái egyensúlyt kerestek az anyagi és a szellemi között. A régi taoista bölcsek azt mondják, hogy az ősidőkben az emberek ötszáz vagy akár ezer évig is éltek. A taoista és a jógikus megközelítések olyan „benső világot” írnak le, amelyet az emberek kibontakoztathatnak és művelhetnek, s amely aztán tükröződik a külső világban is.

A páncélinges chikung fontos szerepe, hogy megtanítsa, hogyan teremtsünk teret a testben a chi tárolásához, és hogyan előzzük meg az energia elszivárgását. A legtöbb emberben az energia szétszórtan, szaggatottan helyezkedik el testében, és elszökik a test különböző nyílásain keresztül. A páncélinges chikung megtanítja ezeknek a testnyílásoknak a lezárását és a megőrzött energiának a köldök területére történő irányítását, ahol összecsomagoljuk és összepréseljük egy energialabdává, amelyet a test bármely részébe mozgathatunk (1.10. ábra).

Az olyan gyakorlatok, mint a páncélinges chikung, meghosszabbítják és vitalitással, elégedettséggel töltik meg az életet utolsó percéig. A taoista rendszer nagyon pontosan építi föl, irányítja a chít, valamint fejleszti ki azokat a képességeket, amelyek révén a legjobban tudjuk hasznosítani a chít. Semmilyen eredménnyel nem jár, illetve komplikációkat okoz, ha valaki egyes lépéseket átugorva megkísérli siettetni a folyamatot, ennek például rendszertelen szívverés, mellkasi vértolulás, fejfájás, valamint szív-, mellkasi vagy hátfájdalmak lehetnek a következményei, amelyek abból fakadnak, hogy az illető nem tudja, hogyan vezesse a chít.

A páncélinges chikung gyakorlásával járó jótékony hatások összefoglalása

Összefoglalásképp: a páncélinges chikung első részének gyakorlása három szempontra osztható: testire, érzelmire és szellemire. Testi szinten megtanuljuk, hogyan kell

• megváltoztatni és megerősíteni a gyenge szerkezetet, hogy a chi könnyedén áramoljon, és teret nyisson a szervek számára, hogy azok kiterjedhessenek a szerkezeten belül
• létrehozni a chi övet, amely igen fontos a fölső és az alsó energiapályák közötti kapcsolatban, s amely nélkül elveszítjük testszerkezetünk megfelelő elrendezettségét és a chít
• méregteleníteni és gyakorlatoztatni a szerveket és a mirigyeket azért, hogy beléjük préseljük a chít, s ezáltal feltöltsük őket azzal, ami párnaként körülveszi és védi a szerveket, valamint a mirigyeket, illetve feltölti a testüregeket chi-nyomással
• megnövelni a pólyarétegek között raktározott chi mennyiségét; megnyitni a pólyákat, hogy a test chi raktáraiként működjenek, chível helyettesítjük a korábban itt raktározott zsírt; megértjük, hogy a pólyarétegek a test körüli párnák szerepét játsszák, amelyek megvédik a létfontosságú szerveket
• labdává sűríteni az energiát, amely lehetővé teszi a gyakorló számára, hogy uralma alatt tartsa a chít azért, hogy az ne szóródjon szét a testben és szivárogjon el a rendszerből
• legyökerezni és eggyé válni a Földdel akadálytalanul leengedve a test erejét a Földbe, majd fölpumpálni a Föld erejét a testszerkezetbe, és kivédeni a külső erőket a Föld energiájának segítségével
• létrehozni a chi könnyed áramlását a meridiánokban, valamint magasabb „oktávra” emelni a chít, hogy táplálja a lélek- és a szellemtestet.

Az érzelmi vagy lelki szinten megtanuljuk a chít egy olyan energiatömeggé sűríteni, amelyet irányíthatunk azáltal, hogy mozgatva a káros energiát építő jellegű energiává alakítjuk.

A sűrített energiát könnyebben tudjuk kívánságunk szerint alkalmazni.

Mikor már kellően gyakorlottak vagyunk abban, hogy a chít labdává sűrítsük a has le-fel, illetve jobbra-balra mozgatásával, alkalmassá válunk a chi labda meridiánokban történő tudat általi mozgatására, majd a köldökhöz való visszavitelére. A gyakorlás e magasabb szintjén a sűrített chi olyan fénylabdává változik, mint egy ragyogó gyöngy, mely az energiatestben érik, hogy rakétaként röppályára állítsa a szellemet, avagy tértestet.

A szellemi szinten a páncélinges chikung még több és erősebb chít sűrít és termel, miáltal alapot teremt a szellemi alaphoz, avagy a legyökerezéshez. Korábban a kilövőálláshoz hasonlítottuk ezt az alapot, mert irányítja a szellemet a térben folytatott utazásakor, ahol a halál utáni élethez szükséges előkészületeket megteszi.

Az e műben bemutatott páncélinges chikung gyakorlatok elsődlegesen a test pólya- és csontszerkezetével, valamint pár ínnal foglalkoznak. Ez a nyolc gyakorlat, amelyet negyvennyolc testhelyzetből sűrítettek össze, nagyon pedánsan fejleszti ki a testben található legfontosabb energia utakat. Sok gyakorlat szolgálja ezt a célt, ám az e könyvben olvasható nyolc gyakorlat és testszerkezeti elrendezésre irányuló praktika alkalmazásával a testhelyzetek és mozdulatok szélesebb választékából húzhatunk hasznot.

Alább olvasható a nyolc gyakorlat neve:

1. fa átölelése
2. arany üst tartása, yang helyzet
3. arany üst tartása, yin helyzet
4. arany teknőc víz alá merül
5. vízi bivaly kiemelkedik a vízből
6. arany főnix tollait tisztogatja
7. vashíd
8. vasrúd.

A taoista ezoterikus jóga hagyományában a következő sort állítják föl: a chi mozgatja a vért (következésképp a szív kevésbé dolgozik), a vér mozgatja az izmokat, az izmok mozgatják az ínakat, végül az ínak mozgatják a csontokat, melyekhez tapadnak. A fönti nyolc gyakorlat fejleszti a chi áramlását, erősíti a pólyákat, az ínakat, a csontokat, valamint az izmokat.

A páncélinges chikung azáltal erősíti az izmokat, az ínakat, valamint a csontokat, hogy közvetlenül gyakorlatoztatja őket, és fokozatosan növeli a terhelést. Helyes ez a megközelítés, mert még azzal a haszonnal is jár a fokozatosság, hogy a régóta fönnálló feszültségeket feloldja. Ez gyakran a helyesebb testtartással együtt járó jó közérzet, magabiztosság és könnyedség általános érzetében tükröződik.

Sok tanítványom jelezte, hogy a páncélinges chikung gyakorlása révén a megalapozottság mély érzését érték el.

Mások egyszer csak észrevették, hogy kezük és lábuk már nem hideg állandóan. E gyakorlatsor másik előnye az a szellemi hatás, melynek eredményeképp egyetlen folytonos egységbe kapcsolódik az, amit egyébként a test elkülönült aspektusainak érzünk a csontváz szerkezetének egységes és integrált elrendezettségét megteremtve úgy, hogy óriási erőt tudunk csekély izommunka kifejtésével keresztüláramoltatni a földből és afelé a testszerkezeten keresztül. Ez a mechanikai erő óriási növekedését okozza, amely a gyakorlás folytatásával exponenciálisan növekszik.

A páncélinges chikung a taichi alfája és ómegája, mert e harcművészet gyakorlatainak alapja a testszerkezet elrendezettsége. Sokan hamis ideákat dédelgetnek a taichíról. Mikor a taichi mozdulatainak gyakorlása közben energia termelődik, a gyakorlók mozgatni akarják ezt az energiát. Ám a taichi mozgásos formája az energia mozgatásán kívül még sok minden mással leköti a figyelmet. Minél alaposabban belemerül a gyakorló teste mozgatásába, annál elfoglaltabbá válik a tudata, ami miatt kevésbé van tudatában a finomenergia benső érzeteinek. Viszont minél egyszerűbb marad tudattevékenysége, annál jobban érzi benső munkáját.

Az Egyetemes Taó rendszere sokféle gyakorlással szolgál, mely közül többet egyedül is végezhetünk.

Ám az Egyetemes Taó összes tanítása kapcsolatban áll egymással, és együttes gyakorlásuk hozza meg a legjobb eredményt. Aki úgy akarja gyakorolni a taichi chuant, hogy előtte nem műveli benső energiáját a páncélinges chikung által, az ahhoz a hallgatóhoz hasonlít, aki a középiskolát az ábécé ismerete nélkül akarja elkezdeni.

A páncélinges chikung közben a chi áramlását tudattal irányítjuk, miközben a test többé-kevésbé statikus helyzetben marad. Ha begyakoroltuk a páncélinges chikung módszereit, először meg kell tanulnunk, hogyan mozgassuk a chít. Ezután a taichi gyakorlása közben könnyebb lesz mozgatni a chít, miközben a tudat el van foglalva a test mozgatásával kivitelezett formagyakorlattal. Az Egyetemes Taó rendszerében először azt követeljük meg a tanítványtól, hogy tanulja meg a mikrokozmikus pályán való keringetést és a taichi tanulása előtt sajátítsa el a páncélinges chikungot.

A testszerkezet legyökerezése, valamint az energia kibocsátása és ellenőrzése, amit a páncélinges chikung során tanulunk meg, alkalmazható a taichi formában. Megjegyzendő, hogy a taichi helyes gyakorlásához az Egyetemes Taó rendszerében meditációnknak az öt elem egyesítésének, illetve a Kan és a Li kisebb megvilágosodásának szintjén kell lennie.

Mivel a mikrokozmikus pálya, a páncélinges chikung, a férfiúi maggal és a petesejttel végzett kungfu, valamint a taichi chikung a test legmélyebb és legbensőbb területén raktározott energiájának fölélesztésével foglalkozik, ajánlott a testi, érzelmi és szellemi képességeit teljes mértékben kifejleszteni vágyó gyakorlónak az Egyetemes Taó rendszerének teljes elsajátítása.

 

Kövessen minket facebookon is!