– Önök sokszor naivul gondolkodnak – mondta –, máris azt hiszik, hogy tudnak tenni. Az embernek ettől a meggyőződéstől sokkal nehezebb megszabadulnia, mint bármi mástól. Önök nem értik szervezetük egész bonyolultságát, és nem jöttek rá, hogy minden erőfeszítésük a kívánt eredményen kívül, ha egyáltalán sikerül, ezernyi váratlan, legtöbbször nem kívánatos eredményt is hoz, és főleg elfelejtik – és ez a legnagyobb hiba –, hogy nem az elején kezdik, egy szép, új, tiszta gépezettel. Mindegyikük mögött ott állnak hamis vagy ostoba éveik: mindig engedtek gyengeségeiknek, szemet hunytak a hibáik felett, és igyekeztek elkerülni minden kellemetlen igazságot. Állandóan hazudtak önmaguknak, önmagukat igazolták, másokat elítéltek és így tovább. Ezeknek mindenképpen hatása van a gépezetre. A gépezet piszkos, helyenként rozsdás, némely helyen pedig rossz munkájuk miatt mesterséges szerkezeteket hoztak létre. Ezek a mesterségesen kialakult szerkezetek most állandóan akadályozni fogják minden jó szándékukat. Ezeket „lökhárítóknak” hívják.
„Lökhárítók”
Ha az ember élete folyamán érezte volna önmagában az összes ellentmondását, akkor nem tudna olyan nyugodtan élni és cselekedni, mint ahogy most él és cselekszik.
Állandó súrlódások között, nyugtalanságban élne. Mi nem vesszük észre, hogy személyiségünk különböző „énjei” mennyire ellentétesek és ellenségesek egymással. Ha az ember érezné mindezeket az ellentmondásokat, akkor valóban érezné, ki is ő valójában. Érezné az önbizalmát gyengítő energiáját, és ez elvenné az önbecsülését. Valahogy, valamiképpen uralkodni kell ezeken a gondolatokon, vagy elűzni azokat. Vagy elpusztítja az ellentmondásokat, vagy nem akarja sem látni, sem érezni azokat. De az ember nem tudja elpusztítani az ellentmondásokat. Ha „lökhárítók” keletkeznek benne, megszűnik azokat érezni, és ettől kezdve már nem fogja az ellentétes nézőpontok, ellentétes érzelmek és ellentétes szavak ütközésének sokkját érezni.
A „lökhárítók” lassan és fokozatosan alakulnak ki
Sok mesterségesen, a nevelés folytán keletkezik. Mások a körülvevő élet hipnotikus hatása alatt. Az ember ilyen „lökhárítókkal” élő, gondolkodó és érző emberekkel van körülvéve. Utánozza a véleményeiket, cselekedeteiket, szavaikat, és így önkéntelenül „lökhárítókat” fejleszt ki magában. A „lökhárítók” sokkal könnyebbé teszik az életet. Nehéz „lökhárítók” nélkül élni. Ugyanakkor ezek távol tartják a belső fejlődés lehetőségétől az embert, mert a „lökhárítók” a sokkok lecsökkentésére készültek, pedig csak a sokkok vezethetik ki abból az állapotból, amelyben él, vagyis ébreszthetik fel. A „lökhárítók” elringatnak minket, jóleső, békés érzetet adnak, hogy minden rendben lesz, hogy az ellentmondások nem léteznek, és nyugodtan alhatunk. A „lökhárítók” olyan szerkezetek, amelyek segítségével mindig igazunk lehet. A „lökhárítók” megakadályozzák az embert, hogy lelkiismeret-furdalást érezzen.
Lelkiismeret
A lelkiismeret az az állapot, melyben az ember mindent egyszerre érez, amit általában érez vagy érezhet.
Az ember szerencséjére, vagyis békéje és alvása kedvéért, ez a lelkiismereti állapot igen ritka.
A lelkiismeret és az erkölcs két különböző fogalom
A lelkiismeret egy általános és változatlan jelenség. A lelkiismeret minden embernek ugyanaz, és lelkiismeret csak „lökhárítók” nélkül lehetséges. Figyelembe véve a különböző emberkategóriákat mondhatjuk, hogy létezik egy ellentmondások nélküli lelkiismeret. Ez a lelkiismeret nem szenvedés, hanem egy teljesen új, sajátságos öröm, amely számunkra teljesen ismeretlen. De a lelkiismeret felébredése, még ha csak egy pillanatra is, az ezernyi különböző „énből” álló emberben elkerülhetetlenül szenvedéssel jár. Mégis, ha ezek a pillanatok gyakrabban megismétlődnek, és minden alkalommal egy kicsit tovább tartanak, és ha az ember nem fél tőlük, hanem ellenkezőleg: összhangban van velük, igyekszik megtartani és meghosszabbítani őket. Fokozatosan egy nagyon finom öröm, a valódi, tiszta lelkiismeret előíze fog megjelenni ezekben a pillanatokban.
P.D. Ouspensky
********************************************