Mindennap harcolunk: a beosztott a főnökével és a többi beosztottal, a diák a tanárral, a gyerek a szülővel, a férj a feleséggel, az autósok, a gyalogosok, mindannyian hétköznapi szerepeink során. Harcolunk, mert hiányzik belőlünk a béke.
Könnyű a hegy tetején eggyé válni a világmindenséggel, de hogyan tegyük ezt itt és most, a mindennapok őrjítő kavargásában? Szervezetünkben és a tudatunkban valódi háborúk dúlnak éjjel-nappal. Nap mint nap táplálkozunk, idegen sejtek milliárdjait kebelezzük be, ők pedig megpróbálnak ellenállni. Szervezetünk mindennap megküzd számtalan kórokozóval, ráksejtek százaival, a testünkbe jutó szennyeződésekkel és mérgekkel.

Tudatunkban egymásnak homlokegyenest ellentmondó gondolatok, szándékok, nézetek, vélemények kavarognak. Ebben a szüntelen, ádáz küzdelemben itt állunk, fegyvertelenül. Az eredmény: kiszolgáltatottak vagyunk a szellemi manipulációkkal és fizikai hatásokkal szemben. A harcművészet tehát messze túlnyúlik a ringen, átszövi mindennapi életünket akkor is, ha nem tudunk róla. Mindennapos küzdelmeink rengeteg energiát emésztenek, azt a drága energiát, ami egészségünkhöz, jól-létünkhöz elengedhetetlen. Nem véletlen, hogy a harci művészetek egészségünk és belső energiáink egyensúlyának helyreállításával kezdődnek.