G. a következő alkalommal visszatért arra a tényre, hogy állandóan elfelejtjük helyzetünk nehézségeit.
„Önök sokszor naivul gondolkodnak” mondta. „Máris azt hiszik, hogy tudnak tenni. Az embernek ettől a meggyőződéstől sokkal nehezebb megszabadulnia, mint bármi mástól. Önök nem értik szervezetük egész bonyolultságát, és nem jöttek rá, hogy minden erőfeszítésük a kívánt eredményen kívül, ha egyáltalán sikerül, ezernyi váratlan, legtöbbször nem kívánatos eredményt is hoz, és főleg elfelejtik – és ez a legnagyobb hiba -, hogy nem az elején kezdik, egy szép, új, tiszta gépezettel. Mindegyikük mögött ott állnak hamis vagy ostoba éveik, mindig engedtek gyengeségeiknek, szemet hunytak a hibáik felett, és igyekeztek elkerülni minden kellemetlen igazságot. Állandóan hazudtak önmaguknak, önmagukat igazolták, másokat elítéltek és így tovább. Ezeknek mindenképpen hatása van a gépezetre. A gépezet piszkos, helyenként rozsdás, némely helyen pedig rossz munkájuk miatt mesterséges szerkezeteket hoztak létre.
Ezek a mesterségesen kialakult szerkezetek most állandóan akadályozni fogják minden jó szándékukat.
Ezeket ‘lökhárítóknak‘ hívják.

Lökhárítók

A lökhárító kifejezés magyarázatot igényel. Azt tudjuk, mik a lökhárítók a vasúti kocsikon: a szerelvények ütközésének csökkentésére szolgáló szerkezetek. Ha a lökhárítók nem lennének ott, két kocsi ütközése nagyon veszélyes lenne. A lökhárítók lecsökkentik, alig észlelhetővé teszik az ütközést.
Pontosan ehhez hasonló szerkezetek találhatók az emberben. Ezeket nem a természet, hanem maga az ember alakította ki, bár akaratlanul. Keletkezésük oka az ember véleményeinek, érzelmeinek, rokonszenveinek, mondásainak és cselekedeteinek sok ellentmondásában van.
Ha az ember élete folyamán érezte volna önmagában az összes ellentmondását, akkor nem tudna olyan nyugodtan élni és cselekedni, mint ahogy most él és cselekszik. Állandó súrlódások között, nyugtalanságban élne. Mi nem vesszük észre, hogy személyiségünk különböző ‘énjei’ mennyire ellentétesek és ellenségesek egymással. Ha az ember érezné mindezeket az ellentmondásokat, akkor valóban érezné, ki is ő valójában. Érezné az önbizalmát gyengítő energiáját és ez elvenné az önbecsülését. Valahogy, valamiképpen uralkodni kell ezeken a gondolatokon, vagy elűzni azokat. Vagy elpusztítja az ellentmondásokat, vagy nem akarja se látni, se érezni azokat. De az ember nem tudja elpusztítani az ellentmondásokat. Ha ‘lökhárítók’ keletkeznek benne, megszűnik azokat érezni, és ettől kezdve már nem fogja az ellentétes nézőpontok, ellentétes érzelmek és ellentétes szavak ütközésének sokkját érezni.
A ‘lökhárítók’ lassan és fokozatosan alakulnak ki. Sok mesterségesen, a ‘nevelés’ folytán keletkezik. Mások a körülvevő élet hipnotikus hatása alatt. Az ember ilyen ‘lökhárítókkal’ élő, gondolkodó és érző emberekkel van körülvéve. Utánozza a véleményeiket, cselekedeteiket, szavaikat, és így az ember önkéntelenül ‘lökhárítókat’ fejleszt ki magában. A ‘lökhárítók’ sokkal könnyebbé teszik az életet. Nehéz ‘lökhárítók’ nélkül élni.
Ugyanakkor ezek távol tartják a belső fejlődés lehetőségétől, mert a ‘lökhárítók’ a sokkok lecsökkentésére készültek, pedig csak a sokkok vezethetik ki az embert abból az állapotból, amelyben él, vagyis ébreszthetik fel. A ‘lökhárítók’ elringatják az embert, jóleső, békés érzetet adnak, hogy minden rendben lesz, hogy az ellentmondások nem léteznek, és nyugodtan aludhat. A lökhárítók’ olyan szerkezetek, amik segítségével mindig igaza lehet az embernek. A ‘lökhárítók’ megakadályozzák az embert, hogy lelkiismeret-furdalást érezzen.

Lelkiismeret

A ‘lelkiismeret‘ szó szintén magyarázatot igényel.
A mindennapi életben a ‘lelkiismeret’ fogalmát túl egyszerűen értelmezzük. Mintha lenne lelkiismeretünk. Valójában a ‘lelkiismeret’ fogalma az érzelmek hatáskörében ugyanaz, mint az ‘öntudat’ fogalma az értelem hatáskörében. És ahogy öntudatunk nincs, lelkiismeretünk sincs.
Öntudat az az állapot, melyben az ember közvetlenül és egészében ismeri mindazt, amit általában tud; egy állapot, melyben képes meglátni, hogy milyen keveset ismer, és hogy milyen sok ellentmondás van mindabban, amit ismer.
A lelkiismeret az az állapot, melyben az ember mindent egyszerre érez, amit általában érez vagy érezhet. Es mivel mindenkiben ezerféle ellentétes érzelem van a saját, mélyen rejtett semmiségének felismerésétől a legostobább elfogultságig, mindenféle félelemérzettől az önteltségig, az önbálványozásig; mindezt egy időben érezni nemcsak fájdalmas, hanem elviselhetetlen lenne. Ha az ember, akinek egész belső világa ellentétekkel van tele, hirtelen egy időben érezné önmagában mindezt az ellentétet; ha egy időben érezné, hogy mindent, amit szeret, azt utálja, és mindent, amit utál, azt szereti, hogy hazudik, amikor igazat mond, és igazat mond, amikor hazudik, és ha érezné ennek az egésznek a szégyenét és borzalmát, akkor ismerné azt az állapotot, amit ‘lelkiismeretnek’ nevezünk. Az ember nem élhet ebben az állapotban. Vagy az ellentmondásokat, vagy a lelkiismeretét kell elpusztítania. A lelkiismeretét nem tudja elpusztítani, de elaltathatja, vagyis áthatolhatatlan akadályokkal elkülönítheti az egyik érzelmet a másiktól, hogy sohase lássa ezeket együtt, hogy ne érezze összeférhetetlenségüket, sem együttélésük abszurditását.
De az ember szerencséjére, vagyis békéje és alvása kedvéért, ez a lelkiismereti állapot igen ritka. Kora gyerekkorától fogva kezdenek kifejlődni és megerősödni benne a ‘lökhárítók’, elvéve azt a lehetőséget, hogy lássa saját belső ellentéteit, és így egyáltalán nem fenyegeti őt a hirtelen felébredés veszélye.
Felébredés csak azoknak lehetséges, akik azt keresik és akarják, azoknak, akik készek küzdeni önmagukkal, dolgozni önmagukon, nagyon hosszú időn át, nagyon kitartóan, hogy elérjék ezt. Ehhez feltétlenül el kell pusztítani a ‘lökhárítókat’, tehát elébe menni az összes benső szenvedésnek, melyek az ellentétek érzékeléséhez vannak kötve. Továbbá a ‘lökhárítók’ elpusztítása önmagában is nagyon hosszú munkát igényel, az embernek ezt a munkát el kell fogadnia, és fel kell ismernie, hogy lelkiismeretének felébredése mindenféle kellemetlenséggel és szenvedéssel jár együtt.
De a lelkiismeret egyedül az a tűz, mely össze tudja olvasztani az összes fémport az edényben, amelyről már beszéltünk, és meg tudja teremteni az egységet, amit az ember nem birtokol abban az állapotban, amelyben elkezdi tanulmányozni önmagát.
A ‘lelkiismeret’ és az ‘erkölcs’ két különböző fogalom A lelkiismeret egy általános és változatlan jelenség. A lelkiismeret minden embernek ugyanaz, és lelkiismeret csak ‘lökhárítók’ nélkül lehetséges. Figyelembe véve a különböző emberkategóriákat mondhatjuk, hogy létezik egy ellentmondások nélküli lelkiismeret.
Ez a lelkiismeret nem szenvedés, hanem egy teljesen új, sajátságos öröm, mely számunkra teljesen ismeretlen. De a lelkiismeret felébredése, még ha csak egy pillanatra is, az ezernyi különböző ‘én’-bői álló emberben elkerülhetetlenül szenvedéssel jár. Mégis, ha ezek a pillanatok gyakrabban megismétlődnek, és minden alkalommal egy kicsit tovább tartanak, és ha az ember nem fél tőlük, hanem ellenkezőleg, összhangban van velük, igyekszik megtartani és meghosszabbítani őket, fokozatosan egy nagyon finom öröm, a valódi, ’tiszta lelkiismeret’ előíze fog meg jelenni benne ezekben a pillanatokban
P.D. Ouspensky
X