Illúziók

Az egyik beszélgetésünk folyamán megkérdeztem G.-t:

– Ön szerint mi a legjobb felkészülés módszerének tanulmányozására? Például, hasznos-e az úgynevezett „okkult” vagy „misztikus” irodalom tanulmányozása? – Főleg a „Tarotra” és a „Tarot” irodalomra gondoltam.

– Igen – mondta G. –, az olvasmányokból sok mindent meg lehet tanulni. Vegyük például az ön esetét. Sokat tudhatna már, ha tudná, hogyan kell olvasni. Úgy értem, ha értette volna mindazt, amit életében már olvasott, akkor már birtokolná azt az ismeretet, amit most keres. Ha értette volna mindazt, ami a saját könyvében áll, mi is a címe? – teljesen érthetetlenül ejtette ki a „Tertium Organum” szavakat –, én keresném fel önt, és meghajolva kérném, hogy tanítson.

De ön nem érti sem azt, amit olvas, sem azt, amit ír. Még azt sem érti, hogy az „érteni” szó mit jelent.

Pedig az értés lényeges, és egy olvasmány csak az esetben lehet hasznos, ha értjük, amit olvasunk. De természetesen nincs olyan könyv, amely valóságos előkészítést adhatna, így lehetetlen megmondani, melyik könyv jobb. Amit az ember jól tud (hangsúlyozta a „jól” szót), az az ő felkészülése. Ha az ember tudja, hogy kell jó kávét vagy jó cipőt készíteni, akkor már lehet vele beszélni. Az a baj, hogy senki sem tud semmit igazán jól. Mindent csak felületesen tud.

[Egy másik alkalommal] Megkérdeztem G.-t, mit tegyen az ember, hogy asszimilálni tudja ezt a tanítást.

– Mit tegyen? – húzta fel a szemöldökét G., mintha meglepődött volna. – Hiszen képtelen bármit is tenni. Az embernek mindenekelőtt meg kell értenie bizonyos dolgokat. Ezernyi hamis ideája és hamis elgondolása van, főleg önmagáról, és meg kell szabadulnia legalább néhánytól, mielőtt szert tehetne bármi újra. Különben az új rossz alapokra épül, és az eredmény rosszabb lesz, mint azelőtt.

– Hogy lehet megszabadulni a hamis ideáktól? –  kérdeztem. – Mi a felfogóképességünk módozataitól függünk. A hamis ideákat ez hozza létre?

G. megrázta a fejét: – Ön megint valami másról beszél, a felfogásból származó hibákról, de nem arról van szó. Egy adott felfogás korlátain belül az ember többé kevésbé tévedhet.

Ahogy már mondtam, az ember legnagyobb tévedése az a meggyőződése, hogy képes tenni.

Minden ember azt gondolja, hogy képes tenni, minden ember tenni akar, és az első, amit minden ember kérdez, mit kell tennie. De valójában senki sem tesz semmit, és nem is képes tenni semmit. Ez az első, amit meg kell érteni. Minden csak történik. Minden, ami előfordul egy ember életében, minden, ami őáltala zajlik, minden, ami tőle ered – minden csak történik. Éppen úgy történik, ahogy az eső elered, ha a hőmérséklet megváltozott az atmoszféra magasabb régióiban, vagy ahogy a hó elolvad a nap sugarainak erejétől, vagy ahogy a szél felkavarja a port.

Az ember gépezet.

Minden cselekedete, szavai, gondolatai, érzelmei, meggyőződései, véleményei és szokásai, külső befolyások és külső benyomások eredményei. Önmagától az ember egyetlen gondolatot, egyetlen cselekedetet sem tud létrehozni. Minden amit mond, csinál, gondol, érez – minden csak történik. Az ember sem felfedezni, sem kitalálni nem tud semmit. Mindez csak történik. Ahhoz azonban, hogy ezt a tényt megállapítsa, megértse, az igazságról meggyőződjön, meg kell szabadulnia ezernyi illúziótól az emberre, alkotó képességeire, a saját életének tudatos tervezésére, szervezésére vonatkozólag és így tovább. Ilyesmi nem létezik. Minden csak történik, a népmegmozdulások, a háborúk, a forradalmak, a kormányválságok, mjndez csak történik. És pontosan ugyanúgy történik, mint az egyéni ember életében. Az ember megszületik, él, hal, házakat épít, könyveket ír, nem ahogy kívánná, hanem ahogy történik. Minden történik. Az ember nem szeret, nem gyűlöl, nem kíván semmit – mindez csak történik.

De soha senki sem fogja magának elhinni, ha azt mondja neki, hogy ő semmit sem tud tenni.

Ez a legbántóbb és legkellemetlenebb dolog, amit egy embernek mondani lehet. Különösen bántó és kellemetlen, mert ez az igazság, és senki sem akarja ismerni az igazságot.

Majd ha ezt megérti, könnyebb lesz egymással beszélgetni. De egyvalami ezt ésszel megérteni, és más valami ezt egészében, teljes lényével átérezni, erről igazán meggyőződni, és soha el nem felejteni.

A cselekvés kérdéséhez (G. hangsúlyozta a szót) még egy másik dolog is tartozik. Az emberek azt hiszik, hogy mások mindig rosszul csinálják a dolgokat, nem úgy, ahogy kellene. Mindenki mindig azt hiszi, hogy ő jobban tudná csinálni. Nem értik, és nem is akarják megérteni, hogy ami megtörténik egyféleképpen, és különösképpen ami már megtörtént, nem történhet, és nem is történhetett másképpen. Észrevette, hogy beszél most mindenki a háborúról? Mindenkinek saját terve, saját elmélete van. Mindenki úgy találja, hogy semmit sem csináltak úgy, ahogy kellett volna.

Valójában minden csak azon az egy módon történik, ahogy történhet.

Ha egyetlen dolgot másképp lehetne csinálni, minden másképp lehetne. És akkor talán nem lenne háború. Próbálja megérteni, amit mondok: minden mindennel összefügg, minden dolog kapcsolatban van egymással, semmi sem különálló. Ezért minden csak arra halad, amerre haladhat. Ha az emberek mások lennének, minden másképp lehetne. De ők olyanok, amilyenek, és következésképpen a dolgok is olyanok, amilyenek.

Ezt nagyon nehéz volt lenyelni.

– Nincs semmi, egyáltalán semmi, amit tenni lehet? – kérdeztem.

– Egyáltalán semmi – mondta.

– És senki sincs, aki tehetne valamit?

– Ez egy másik kérdés. Ahhoz, hogy az ember tenni tudjon, lennie kell. És legelőször meg kell érteni, mit jelent lenni. Ha folytatjuk a beszélgetést, látni fogja, hogy különleges nyelvezetet használunk, és ahhoz, hogy velünk beszélgethessen, meg kell tanulnia ezt a nyelvet. Nincs értelme a mindennapi nyelven beszélni, mert azon a nyelven lehetetlen egymást megérteni. Jelenleg ez meglepi önt. Pedig igaz. A megértéshez egy másik nyelvet kell megtanulni. Azon a nyelven, amin az emberek beszélnek, nem értik meg egymást. Később látni fogja, hogy ez miért van így.

Ezután meg kell tanulni igazat mondani.

Ez szintén furcsának tűnhet. Nem érti, hogy meg kell tanulni az igazat mondani. Úgy vélheti, hogy ehhez elég a kívánság, vagy az elhatározás. Azt mondom, hogy az emberek ritkán hazudnak szándékosan. Legtöbb esetben úgy gondolják, hogy az igazat mondják. Pedig állandóan hazudnak, akkor is, amikor hazudni szeretnének és akkor is, amikor az igazat szeretnék mondani. Állandóan hazudnak, maguknak és másoknak. Ezért senki nem érti sem önmagát, sem másokat. Gondoljon bele, lehetne-e ilyen ellentét, ilyen mély meghasonlás és ilyen gyűlölet mások nézőpontjával és véleményével szemben, ha az emberek képesek lennének egymást érteni? De nem érthetik egymást, mert nem tudják a saját hazugságukat megakadályozni. Igazat mondani a legnehezebb dolog a világon, sokat és hosszú ideig kell tanulni az igazmondás képességének megszerzéséhez. A kívánság egyedül nem elég.

Az igazmondáshoz az embernek tudnia kell, mi az igazság, és mi a hazugság és elsősorban önmagában. És ezt senki sem akarja tudni.