Természetes vagy mesterséges intelligencia – Merre tovább emberke?
A mai rohanó világban hajlamosak vagyunk életvitelünket magától értetődőnek venni, behódolva a kor- és a kór- szellemnek. Időnként bizony nem ártana megállni, körbenézni és elmélázni merre is tartunk. Ízelítőnek álljon az alábbi idézet, mely a világ egyik legjelentősebb szellemi tanítójától, Őszentségétől, a Dalai Lámától ered.
KORUNK PARADOXONA
Nagyobb házak, kisebb családok:
Több háztartási gép, kevesebb idő:
Több végzettség, kevesebb ész:
Több tudás, kevesebb bölcsesség:
Több szakértő, több probléma:
Több gyógyszer, kevesebb egészség:
A Holdra mentünk és visszajöttünk,
de az új szomszédhoz át nehezen jutunk.
Több számítógép, több adattal,
több másolatot készít mint valaha,
És mi egyre kevesebbet érintkezünk.
Sok mennyiség és kevés minőség,
Gyors étel és lassú emésztés,
Nagy emberek és kicsiny jellemek,
Magas profit és sekély kapcsolatok.
Olyan kor, mikor sok van az ablakban,
De semmi a szobában.
És még egy, lényegi paradoxon: egyre inkább a mesterséges intelligencia fejlesztése irányába haladunk, a természetes intelligencia rovására.
Igyekszünk mindent hatékonnyá tenni, azt is amit nem kéne és a nagy gépiesítés, robotizálás, technológiai és elektronikai fejlődés közepette szép lassan elfeledkezünk embernek lenni. Ahogy egyre jobban elveszítjük a kapcsolatot a természettel és önmagunkkal, egyre torzabb formát öltünk, kevesebbet gondolkodunk, kevesebbet érzünk és élvezünk és egyre több a problémánk. Életünk lassan de biztosan átcsúszik a virtuális térbe, a képzelet világába, lassan maradék valóságérzetünket is elveszítjük.
Miközben tárgyaink egyre okosabbak-, okos telefon, okos óra, okos szemüveg és ki tudja mi jön még – mi magunk butulunk, tunyulunk, degenerálódunk mert nemhogy nem fejlesszük képességeinket, hanem már szinte minden műveletet a kütyükre, gépekre, robotokra bízunk, maximum a billentyűzet nyomkodására vagyunk képesek. S bár úgy tűnhet, hogy a gépek kiszolgálnak bennünket – és való igaz, megfelelő használat mellett akár segíthetnek is – szép lassan nemcsak kiszolgálttá hanem kiszolgáltatottá is válunk, kiengedve kezünkből saját életünk, sorsunk irányítását. Ez a tendencia jelenleg még csak részben jellemző, de ha nem figyelünk oda simán bedarál.
Ennek egyik kulcs oka, hogy túlzottan bízunk a racionalitás, gondolatiság és az elme felsőbbrendűségében és a fejünkből éljük az életet.
Megfeledkezünk testünkről és annak bölcsességéről, érzéseinkről, intuíciónkról, és egyáltalán a jelenlétről, az érzékelés általi közvetlen tapasztalásról az elvonatkoztatás és logikus következtetések helyett.
Nem véletlen, hogy a 70-es, 80-as években a különféle keleti hagyományok: harcművészetek, jóga, csi kung, tai csi és egyéb szellemi utak nyugaton elterjedtek, mivel égető szükség van rájuk, ha nem akarjuk teljesen tönkre tenni magunkat és a földünket. Természetesen nem arról van szó, hogy mondjunk le a technika vívmányairól, csak fontos lenne helyre tenni a dolgokat, hogy mi az, ami elsődlegesen fontos, megtalálni a helyes arányokat, ami pusztán gondolkodással, méricskéléssel és egyoldalú megoldásokkal nem megy. A külső meghatározottság helyett vissza kéne térni saját magunkhoz, felfedezni a bennünk rejlő erőt és bölcsességet – amiben a csi kung sokat segíthet – felelősséget vállalni önmagunkért és az életünkért és egyfajta belső referenciával élni .
A fej, a szív és a has nem ellenségei egymásnak, meg kéne tanulnunk összekapcsolni gondolatainkat érzéseinket, és érzelmeinket és egységben használni az egész testünket. Az élet nem egyoldalú, tehát nekünk sem egysíkúan ildomos viszonyulni hozzá. A művi dolgokkal csínján kell bánni, az élet mindig a természetest helyezi előtérbe. Manapság sokféle dolog közül választhatunk.
Igyekezzünk bölcsen dönteni, hisz az életünk a tét!
Erdei Edit
Egyetemes Gyógyító Tao oktató
http://www.gyogyitotao.sokoldal.hu/
***********************
