Az emberek gyakran azt gondolják, hogy megérteni azt jelenti: találni egy nevet, szót, feliratot vagy címkét valamilyen új vagy váratlan jelenségre. Amikor érthetetlen dolgokra szavakat találnak vagy találnak fel — ennek semmi köze a megértéshez. Éppen ellenkezőleg: ha szavaink felétől meg tudnánk szabadulni, talán jobb esélyünk nyílna valamilyen megértésre.

Ha feltesszük a kérdést, hogy mit jelent megérteni, vagy nem megérteni egy embert, először arra az esetre kell gondolnunk, amikor nem tudunk a saját nyelvén beszélni vele. Természetesen két ember nem fogja érteni egymást, ha nincs közös nyelvük. Lennie kell egy közös nyelvnek, vagy meg kell egyezniük bizonyos jelek és szimbólumok használatában, hogy megjelöljék a dolgokat. De tegyük fel, hogy valakivel beszélgetve nem értenek egyet bizonyos szavak, jelek, vagy szimbólumok jelentésében; ekkor újra nem értik meg egymást.

Ebből az az alapelv következik, hogy nem lehetséges érteni, és ugyanakkor nem egyetérteni. Hétköznapi beszélgetésekben gyakran mondjuk: “Értem őt, de nem értek egyet vele.” A most tanulmányozott pszichológiai rendszer szempontjából ez lehetetlen. Ha értenek valakit, egyetértenek vele; ha nem értenek vele egyet, akkor nem is értik.

Nehéz ezt a gondolatot elfogadni, és ez azt jelenti, hogy nehéz megérteni.

Tudás és létezés

(Vö: “lét és tudat”)

Mint már említettem, normális fejlődése során az ember két oldalának kell növekednie: a tudásnak és a létezésnek. De sem a tudás, sem pedig a létezés nem lehet mozdulatlan, nem maradhat ugyanabban az állapotban. Amelyikük nem növekszik és erősödik, az csökken és gyengébb lesz.

A megértés a számtani középhez hasonlítható a tudás és a létezés között. Ez megmagyarázza a tudás és létezés egyidejű növelésének szükségességét. Az egyik növelése és a másik csökkentése nem fogja a számtani közepet megváltoztatni.

Ez azt is megmagyarázza, hogy “érteni” miért jelent egyetértést. Azoknak, akik értik egymást, nemcsak azonos tudással, hanem azonos létezéssel is kell bírniuk. Csak ekkor lehetséges kölcsönös megértés.

Egy másik téves elképzelés, ami különösen elterjedt mostanság, hogy a megértés különböző lehet, tehát ugyanazt a dolgot az emberek érthetik különbözőképpen, vagyis jogukban áll különbözőképpen érteni.

A rendszer szempontjából ez teljesen téves. A megértés nem lehet különböző. Csak egy megértés lehet, a többi meg nem értés, vagy hiányos megértés.

Ugyanakkor az emberek gyakran gondolják, hogy másképpen értik a dolgokat. Minden nap láthatunk erre példákat. Hogyan találjunk magyarázatot erre a látszólagos ellentmondásra?

Valójában nincs ellentmondás. A megértés egy rész megértését jelenti az egésszel való kapcsolatában. De az egészről való elképzelés az emberekben nagyon különböző lehet, tudásuknak és létezésüknek megfelelően. Ezért van szükség megint csak a pszichológiai rendszerre. Az emberek érteni tanulnak, amikor megértik a rendszert, és arra vonatkoztatnak minden egyebet.

De ha az iskola vagy a rendszer ideája nélküli hétköznapi szintről beszélünk, akkor el kell fogadni, hogy annyi megértés van, ahány ember. Mindenki mindent a maga módján ért, vagy valamely gépies gyakorlatnak vagy szokásnak megfelelően; ám mindez szubjektív és relatív megértés. Objektív megértéshez iskolai rendszereken és a létezés megváltoztatásán keresztül vezet az út.

Ember és minőség

Vissza kell térnem a hét kategóriához, amelybe az embereket soroltuk, hogy elmagyarázzam ezt.

Fel kell ismerniük, hogy jelentős különbség van egyrészt az 1-es, 2-es és 3-as számú ember, másrészt a magasabb szintű csoportok között. A valóságban ez a különbség sokkal nagyobb, mint amit el tudnak képzelni. Akkora, hogy ebből a szempontból tekintve az egész élet két koncentrikus körre osztható, az emberiség belső és külső körére.

Az 5-ös, 6-os és 7-es számú ember a belső körbe tartozik, az 1-es, 2-es és a 3-as a külső körbe. A 4-es számú a belső kör küszöbe, vagy a kettő közt van.

A belső kör további három koncentrikus körre van osztva, a legbelsőbbre, amelybe a 7-es számú, a középsőre, amelybe a 6-os számú, és a külső-belső körre, amelybe az 5-ös számú ember tartozik.

Pillanatnyilag ez a felosztás nem érint minket. Számunkra a három belső kör egy belső kört képez.

A külső körnek, amelyben élünk, sokféle neve van, amelyek egy-egy vonására utalnak. Hívják gépies körnek, mert ott minden történik, minden gépies, az emberek, akik ott élnek, gépezetek. A nyelvek zűrzavara körének is hívják, mert akik ebben a körben élnek, mind más nyelven beszélnek, és soha sem értik meg egymást. Mindenki mindent másképpen ért.

A megértésnek egy igen érdekes meghatározásához jutottunk el. Olyasmi ez, ami az emberiség belső köréhez tartozik, és egyáltalán nem vonatkozik ránk.

Ha az emberek a külső körben ráeszmélnének, hogy nem értik egymást, és úgy éreznék, hogy igénylik az értést, akkor meg kellene próbálniuk behatolni a belső körbe, mivel csak ott lehetséges az emberek közötti megértés.

A különböző iskolák kapuk, amelyeken át az emberek a belső körökbe juthatnak. De áthatolni egy magasabb körbe, mint amibe valaki született, hosszú és nehéz munkát követel. Ebben a munkában a legelső lépés egy új nyelv megtanulása. Megkérdezhetik: “Milyen nyelvet tanulunk most?”

Most már tudok válaszolni önöknek.

A megértés nyelve

Ez a belső kör nyelve, az a nyelv, amelyen az emberek képesek megérteni egymást.

Ismerjék fel, hogy a belső körön kívül ennek a nyelvnek csak az alapjait ismerhetjük. De még ezek az alapok is segítenek, hogy jobban értsük egymást, mint értettük valaha is.

A három belső kör mindegyikének saját nyelve van. Mi a belső körök közül a külső nyelvét tanuljuk. A külső-belső körben az emberek a középsőét, a középsőben a legbelső nyelvét tanulják.

Ha megkérdezik, hogy mindezt miként lehet bizonyítani, azt fogom válaszolni, hogy csak önmaguk további vizsgálatával és további megfigyeléssel. Ha úgy látjuk, hogy a rendszer tanulmányozásával képesek vagyunk magunkat és másokat vagy bizonyos könyveket, bizonyos eszméket jobban érteni, mint azelőtt, és különösképpen, ha határozott tények azt mutatják, hogy ez az új megértés fejlődik, az ha nem is bizonyíték, de legalább a bizonyíték lehetőségének jele lesz.

Emlékezzünk, miként tudatosságunk, megértésünk sincs mindig ugyanazon a szinten. Mindig emelkedik és süllyed. Ez azt jelenti, hogy az egyik pillanatban többet, a másikban kevesebbet értünk. Ha észrevesszük magunkban az értésnek ezeket a különbségeit, képesek leszünk felfogni, hogy lehetőség van arra, hogy az értés magasabb szintjei felé tartsunk, azután pedig, hogy azokat is meghaladjuk.

Ám az elméleti vizsgálódás nem elég. Dolgozniuk kell a létezésükön és létezésük megváltoztatásán.

Ha megfogalmaznak egy célt arra vonatkozóan, hogy meg akarnak érteni másokat, emlékezniük kell egy igen fontos iskolai alapelvre: csak annyira képesek megérteni másokat, amennyire önmagukat értik, és csak saját létezésük szintjén.

Ez azt jelenti, hogy képesek véleményt alkotni mások tudásáról, de létezésüket nem tudják megítélni. Csak annyira láthatnak beléjük, amennyire önmagukba. Viszont az emberek mindig abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, képesek megítélni mások létezését. Valójában, hogy ha találkozni akarnak magasabb szinten levő emberekkel, és érteni akarják őket, akkor azt a célt kell kitűzniük, hogy dolgozzanak létezésük megváltoztatásán.

G. I. Gurdjieff

X