Egy új tanulmány szerint az együttérzés fejlesztése önzetlenebbé tesz bennünket – valamint feltárja a folyamat idegtudományi hátterét.
Amikor először próbáltam ki egy szerető-kedvesség-meditációt, maga alá temetett a teljes … hiábavalóság érzése. Mentálisan növelni az együttérzésemet mások felé és a szenvedéstől való szabadulást kívánni nekik elég jó dolognak tűnt. Ám nehezemre esett elhinni hogy a puszta gondolataim képesek fokozni a kedvességet a világban.
Mint kiderült, tévedtem.
Egy új, a Psychological Scince által nemrégiben publikált tanulmány azt mutatja, hogy felnőtteket képezni a szerető-kedvesség stílusú „együttérzés meditáció“-val valóban jelentősen önzetlenebbé teszi őket mások felé. A tanulmány nemcsak azt sugallja, hogy az együttérzés és az önzetlen viselkedés növelése a világon lehetséges, hanem azt is, hogy erre viszonylag rövid oktatáson keresztül is képesek vagyunk.
Továbbá a tanulmány elsőként kapcsolja össze ezeket a viselkedési változásokat az agyi aktivitás mérhető változásaival. Rávilágít arra, hogy az együttérző gondolatok miért vezethetnek együttérző tettekhez. „Nagyon szeretnénk megmutatni, hogy az együttérzés olyan készség, amit fejleszthet, ahogy edzi a testét vagy megtanul egy hangszeren játszani“ – mondja a tanulmány vezető szerzője, Helen Weng. Ő a Wisconsin Egyetemen, Madison-ban végzős hallgató, aki az Egészséges Tudat Vizsgálóközpontjával is kapcsolatban áll.
Képzés, hogy segítsünk
A tanulmányban Weng és munkatársai a résztvevőket két képzés egyikének vetették alá. Mindkettőn 30 perces hangfelvételt hallgattak meg önállóan, csupán két héten keresztül. Az egyik az együttérzés meditáció volt, amit a buddhista szerető-kedvesség meditációból alakítottak át. Finoman utasította a résztvevőket, hogy terjesszék ki az együttérzésüket különböző emberek, köztük önmaguk, egy szeretett személy, egy alkalmi ismerős és valaki felé, akivel nehézségeik voltak.
A kutatók „újraértékelési tréningnek“ nevezik a másik képzést. Felidéztet egy stresszes emléket, és arra sarkall, hogy új, kevésbé zavaró módon próbáljuk végiggondolni, például egy másik személy szemszögéből. Mindegyik kéthetes képzés előtt és után a résztvevők agyát fMRI gépben szkennelték. Közben képeket mutattak nekik. Ezek közül néhány szenvedő embereket ábrázolt, például égési sérültet vagy síró gyermeket.
Szintén közvetlenül a tréningek után a résztvevők online játékot játszottak, amit az önzetlenségük mérésére terveztek. A játékban ők 5 dollárt, egy másik játékos 10 dollárt, a harmadik pedig semmit nem kapott. (A többi „játékos“-t igazából számítógép vezérelte, de a résztvevőkkel elhitették, hogy valódi emberek.) A résztvevők először végignézték, ahogy a 10 dollárral rendelkező játékost megkérik, ossza meg vagyona egy részét. Ő azonban csak 1 dollárt ad a nincstelen játékosnak. Utóbbira a kutatók „áldozat“-ként hivatkoztak. A résztvevő ezután választhatott, mihez kezd az 5 dollárjával. Bármennyit adhatott belőle az áldozatnak, és a gazdag játékosnak meg kellett dupláznia az összeget. Tehát ha a résztvevő hajlandó volt 2 dollárt adományozni, az áldozat 4 dollárt kapott a másik játékostól.
Vajon az együttérzés képzésen részt vett emberek szívesebben adakoztak a rászorulóknak?
A válasz igen, sőt, majdnem kétszer annyit költöttek, mint azok, akik az újraértékelő képzésen vettek részt: 1,14 dollárt a 0,62-vel szemben.
Az agy megváltoztatása
Fontos megjegyezni, hogy a játék során a résztvevőket nem utasították arra, hogy eszükbe idézzék, amit a képzés során tanultak. Mégis úgy tűnt, hogy az a rövid napi meditáció erősen befolyásolta a viselkedésüket.
„Ez azt mutatja, hogy az együttérzés tisztán mentális képzése megfigyelhető változásokhoz vezethet az áldozat felé tanúsított altruizmusban – írják a kutatók -, még akkor is, ha az emberek nem kapnak kifejezett utasítást az együttérzésre.“
Ezek a változások tükröződtek az agyi aktivitás változásaiban is. Pontosabban, összehasonlítva a korábbi agyi aktivitásukkal, az együttérzés képzésen résztvevők fokozott idegi aktivitást mutattak azokon az agyterületeken, amik mások szenvedésének megértésében, az érzelmek szabályozásában és a jutalom vagy cél elérésére adott pozitív érzésekben játszik szerepet.
A kutatók hasonló agyi változásokat láttak az újraértékelési csoportban, de azok nem alakultak önzetlen viselkedéssé. Ennek megmagyarázására a kutatók felvetik, hogy a kölcsönhatás a képzés, az agyi aktivitás és a viselkedés között valahol megváltozhatott a két csoport között.
Kiemelik, hogy a fokozottabb érzékenység a szenvedés felé magával vonja annak elkerülését, mert nem jó érzés. Ugyanakkor, mivel az együttérzés képzés úgy tűnik megerősíti az agy képességét az érzelmek szabályozására, képesek érzékelni a szenvedést, anélkül, hogy elborítaná őket.
Ehelyett a törődés másokkal, amit az együttérzés képzés hangsúlyoz, arra sarkallhatja őket, hogy mások szenvedését ne a saját jóllétükre leselkedő fenyegetésként fogják fel, hanem lehetőségként. Lehetőség a pszichés jutalom learatására, ami egy fontos cél elérésekor termelődik – nevezetesen, hogy kapcsolódtak valaki máshoz, és segítettek neki jobban érezni magát.
„Ha az a célod, hogy segíts egy másik személynek, akkor a jutalmazási rendszered aktiválódik, ha eléred ezt a célt“ – mondja Weng.
Ezzel szemben az újraértékelő csoport célja az volt, hogy csökkentsék saját negatív érzelmeiket, így kevésbé hajlottak az önzetlen viselkedés felé, amikor szembesültek mások fájdalmával. „Mikor a saját negatív érzelmeid csökkentésére fókuszálsz – mondja -, nem tudsz annyira figyelni másokra.“
Korábbi tanulmányokra építve
Ez a tanulmány olyan korábbi kutatásokat követ, amik leírják más együttérzés képzések pozitív hatásait. Ilyen például a Stanford Egyetemen kialakított Együttérzéses Fejlesztés tréningje és az Emory Egyetem Kognitív Alapú Együttérzés Képzése. Idén egy korábbi tanulmány, ami szintén a Psychological Science-ben jelent meg, azt sugallja, hogy a tudatos jelenlét meditáció képzés jelentősen erősíti az együttérző viselkedést.
Ez az új tanulmány azonban több okból is figyelemre méltó. Egyrészt a korábbi tanulmányok közül több olyan vizsgálat volt, ami legalább nyolc hétig heti több órát vett igénybe; míg ez az együttérzés képzés ezzel szemben mindössze hét órát tartott két hét alatt.
Továbbá a korábbi együttérzés képzések során többnyire azok agyi aktivitásra, érzelmi jólétre vagy fizikai egészségre gyakorolt hatásukat vizsgálták. Viszont ez az első tanulmány, ami megvizsgálja, hogy „az együttérzés képzés törődőbb és segítőkészebb emberré tesz-e – mondja Weng, majd hozzáteszi, hogy – ezek a viselkedésbeli változások hogyan kapcsolódnak az idegi és érzelmi változásokhoz, amik reagálnak mások szenvedésére.”
Weng azt állítja, izgalommal tölti el a lehetőség, hogy az emberek számottevően több együttérzést és önzetlenséget tudnak kifejleszteni. Még akkor is, ha ezt nem olyan képzéssel érik el, amit ő segített létrehozni .
„Eredményeink alátámasztják a lehetőséget, hogy az együttérzés és az önzetlenség inkább fejleszthető képességek, mint stabil tulajdonságok – írja ő és társszerzői. – Ez megalapozza a jövőbeli kutatásokat annak feltárására, hogy az együttérzéssel kapcsolatos tréningek hasznosak lehetnek-e az önzetlenségen és együttműködésen alapuló foglalkozások (pl. orvoslás), valamint az együttérzés hiánya által jellemzett klinikai alcsoportok, például a pszichopaták számára.“
***********************
