06-30-350-7040 (munkaidőben) info@lunarimpex.hu

Egy új tanulmány szerint az együttérzés fejlesztése önzetlenebbé tesz bennünket – valamint feltárja a folyamat idegtudományi hátterét.

Amikor először próbáltam ki egy szerető-kedvesség-meditációt, maga alá temetett a teljes … hiábavalóság érzése. Mentálisan növelni az együttérzésemet mások felé és a szenvedéstől való szabadulást kívánni nekik elég jó dolognak tűnt. Ám nehezemre esett elhinni hogy a puszta gondolataim képesek fokozni a kedvességet a világban.

Mint kiderült, tévedtem.

Egy új, a Psychological Scince által nemrégiben publikált tanulmány azt mutatja, hogy felnőtteket képezni a szerető-kedvesség stílusú „együttérzés meditáció“-val valóban jelentősen önzetlenebbé teszi őket mások felé. A tanulmány nemcsak azt sugallja, hogy az együttérzés és az önzetlen viselkedés növelése a világon lehetséges, hanem azt is, hogy erre viszonylag rövid oktatáson keresztül is képesek vagyunk.

Továbbá a tanulmány elsőként kapcsolja össze ezeket a viselkedési változásokat az agyi aktivitás mérhető változásaival. Rávilágít arra, hogy az együttérző gondolatok miért vezethetnek együttérző tettekhez. „Nagyon szeretnénk megmutatni, hogy az együttérzés olyan készség, amit fejleszthet, ahogy edzi a testét vagy megtanul egy hangszeren játszani“ – mondja a tanulmány vezető szerzője, Helen Weng. Ő a Wisconsin Egyetemen, Madison-ban végzős hallgató, aki az Egészséges Tudat Vizsgálóközpontjával is kapcsolatban áll.

Képzés, hogy segítsünk

A tanulmányban Weng és munkatársai a résztvevőket két képzés egyikének vetették alá. Mindkettőn 30 perces hangfelvételt hallgattak meg önállóan, csupán két héten keresztül. Az egyik az együttérzés meditáció volt, amit a buddhista szerető-kedvesség meditációból alakítottak át. Finoman utasította a résztvevőket, hogy terjesszék ki az együttérzésüket különböző emberek, köztük önmaguk, egy szeretett személy, egy alkalmi ismerős és valaki felé, akivel nehézségeik voltak.

A kutatók „újraértékelési tréningnek“ nevezik a másik képzést. Felidéztet egy stresszes emléket, és arra sarkall, hogy új, kevésbé zavaró módon próbáljuk végiggondolni, például egy másik személy szemszögéből. Mindegyik kéthetes képzés előtt és után a résztvevők agyát fMRI gépben szkennelték. Közben képeket mutattak nekik. Ezek közül néhány szenvedő embereket ábrázolt, például égési sérültet vagy síró gyermeket.

Szintén közvetlenül a tréningek után a résztvevők online játékot játszottak, amit az önzetlenségük mérésére terveztek. A játékban ők 5 dollárt, egy másik játékos 10 dollárt, a harmadik pedig semmit nem kapott. (A többi „játékos“-t igazából számítógép vezérelte, de a résztvevőkkel elhitették, hogy valódi emberek.) A résztvevők először végignézték, ahogy a 10 dollárral rendelkező játékost megkérik, ossza meg vagyona egy részét. Ő azonban csak 1 dollárt ad a nincstelen játékosnak. Utóbbira a kutatók „áldozat“-ként hivatkoztak. A résztvevő ezután választhatott, mihez kezd az 5 dollárjával. Bármennyit adhatott belőle az áldozatnak, és a gazdag játékosnak meg kellett dupláznia az összeget. Tehát ha a résztvevő hajlandó volt 2 dollárt adományozni, az áldozat 4 dollárt kapott a másik játékostól.

Vajon az együttérzés képzésen részt vett emberek szívesebben adakoztak a rászorulóknak?

A válasz igen, sőt, majdnem kétszer annyit költöttek, mint azok, akik az újraértékelő képzésen vettek részt: 1,14 dollárt a 0,62-vel szemben.

Az agy megváltoztatása

Fontos megjegyezni, hogy a játék során a résztvevőket nem utasították arra, hogy eszükbe idézzék, amit a képzés során tanultak. Mégis úgy tűnt, hogy az a rövid napi meditáció erősen befolyásolta a viselkedésüket.

„Ez azt mutatja, hogy az együttérzés tisztán mentális képzése megfigyelhető változásokhoz vezethet az áldozat felé tanúsított altruizmusban – írják a kutatók -, még akkor is, ha az emberek nem kapnak kifejezett utasítást az együttérzésre.“

Ezek a változások tükröződtek az agyi aktivitás változásaiban is. Pontosabban, összehasonlítva a korábbi agyi aktivitásukkal, az együttérzés képzésen résztvevők fokozott idegi aktivitást mutattak azokon az agyterületeken, amik mások szenvedésének megértésében, az érzelmek szabályozásában és a jutalom vagy cél elérésére adott pozitív érzésekben játszik szerepet.

A kutatók hasonló agyi változásokat láttak az újraértékelési csoportban, de azok nem alakultak önzetlen viselkedéssé. Ennek megmagyarázására a kutatók felvetik, hogy a kölcsönhatás a képzés, az agyi aktivitás és a viselkedés között valahol megváltozhatott a két csoport között.

Kiemelik, hogy a fokozottabb érzékenység a szenvedés felé magával vonja annak elkerülését, mert nem jó érzés. Ugyanakkor, mivel az együttérzés képzés úgy tűnik megerősíti az agy képességét az érzelmek szabályozására, képesek érzékelni a szenvedést, anélkül, hogy elborítaná őket.

Ehelyett a törődés másokkal, amit az együttérzés képzés hangsúlyoz, arra sarkallhatja őket, hogy mások szenvedését ne a saját jóllétükre leselkedő fenyegetésként fogják fel, hanem lehetőségként. Lehetőség a pszichés jutalom learatására, ami egy fontos cél elérésekor termelődik – nevezetesen, hogy kapcsolódtak valaki máshoz, és segítettek neki jobban érezni magát.

„Ha az a célod, hogy segíts egy másik személynek, akkor a jutalmazási rendszered aktiválódik, ha eléred ezt a célt“ – mondja Weng.

Ezzel szemben az újraértékelő csoport célja az volt, hogy csökkentsék saját negatív érzelmeiket, így kevésbé hajlottak az önzetlen viselkedés felé, amikor szembesültek mások fájdalmával. „Mikor a saját negatív érzelmeid csökkentésére fókuszálsz – mondja -, nem tudsz annyira figyelni másokra.“

Korábbi tanulmányokra építve

Ez a tanulmány olyan korábbi kutatásokat követ, amik leírják más együttérzés képzések pozitív hatásait. Ilyen például a Stanford Egyetemen kialakított Együttérzéses Fejlesztés tréningje és az Emory Egyetem Kognitív Alapú Együttérzés Képzése. Idén egy korábbi tanulmány, ami szintén a Psychological Science-ben jelent meg, azt sugallja, hogy a tudatos jelenlét meditáció képzés jelentősen erősíti az együttérző viselkedést.

Ez az új tanulmány azonban több okból is figyelemre méltó. Egyrészt a korábbi tanulmányok közül több olyan vizsgálat volt, ami legalább nyolc hétig heti több órát vett igénybe; míg ez az együttérzés képzés ezzel szemben mindössze hét órát tartott két hét alatt.

Továbbá a korábbi együttérzés képzések során többnyire azok agyi aktivitásra, érzelmi jólétre vagy fizikai egészségre gyakorolt ​​hatásukat vizsgálták. Viszont ez az első tanulmány, ami megvizsgálja, hogy „az együttérzés képzés törődőbb és segítőkészebb emberré tesz-e – mondja Weng, majd hozzáteszi, hogy – ezek a viselkedésbeli változások hogyan kapcsolódnak az idegi és érzelmi változásokhoz, amik reagálnak mások szenvedésére.”

Weng azt állítja, izgalommal tölti el a lehetőség, hogy az emberek számottevően több együttérzést és önzetlenséget tudnak kifejleszteni. Még akkor is, ha ezt nem olyan képzéssel érik el, amit ő segített létrehozni .

„Eredményeink alátámasztják a lehetőséget, hogy az együttérzés és az önzetlenség inkább fejleszthető képességek, mint stabil tulajdonságok – írja ő és társszerzői. – Ez megalapozza a jövőbeli kutatásokat annak feltárására, hogy az együttérzéssel kapcsolatos tréningek hasznosak lehetnek-e az önzetlenségen és együttműködésen alapuló foglalkozások (pl. orvoslás), valamint az együttérzés hiánya által jellemzett klinikai alcsoportok, például a pszichopaták számára.“

***********************

Kövessen minket facebookon is!

Szemezgessen életvezetéssel, egészséggel, testedzéssel kapcsolatos cikkeinkből!

X