Alultápláltság a nyugati jóléti társadalmakban

Az ember táplálkozási szokásai évezredeken át a környezet klimatikus és földrajzi adottságaihoz alkalmazkodva változtak. Az emésztőrendszer csak nagyon lassan alkalmazkodott a rendelkezésre álló táplálék változásainak megfelelően.

Ehhez képest az utóbbi hatvan évben egy forradalomhoz hasonlítható átalakulással kellett szembe kellett néznie az emésztőrendszerünknek. Korábban csak olyan tudás és szokások maradtak fent, melyek az ember túlélését biztosították. Amennyiben ezek az emberi faj egészségét és fennmaradását veszélyeztették, akkor eltűntek. Manapság azonban elég egy rövidlátó pillantás egy mikroszkópba, hogy egy egész társadalom táplálkozási szokásai a feje tetejére álljanak: a régi tudást alapvetően megkérdőjelezzük, a jól bevált tapasztalatokat pedig kisöpörjünk.

A vitaminok felfedezése óta a nyugati táplálkozás-tudománynak egy új táplálkozástant sikerült kifejlesztenie, mégpedig elméleti felismerések és tápanyag-tartalom kalkulációk segítségével. Ennek kizárólagos helyességéről meg is tudták győzni az embereket, mégpedig a pusztán nyereségre törekvő élelmiszeripar segítségével. A bámulatra méltó eredmény pedig: az elmúlt öt évben táplálkozási tanácsadásra nálunk bejelentkező emberek több mint 90 %-nak gyenge az emésztése, és emiatt energiahiánytól és más panaszoktól szenvednek.

Ennek oka pedig nem más, mint az egyoldalú táplálkozás. Még megdöbbentőbb az a tény, hogy a tanácsadások alkalmával általában olyan emberekkel találkozunk – például várandós anyukák illetve gyermekek szülei –, akik különösen nagy hangsúlyt fektetnek az egészséges táplálkozásra, és a táplálkozási piac legújabb ismereteit szem előtt tartva lelkiismeretesen követik a tanácsokat. Ilyen tanács például a „Egyen télen minél több déli gyümölcsöt megfázás ellen”; „Gyermekeinek adjon narancslevet a magas C-vitamin bevitel érdekében”; „A terhesség alatt biztosítsa kalcium szükségletét lehetőleg minél több tejtermék fogyasztásával”; „Vásároljon mélyhűtött zöldségeket a vitaminhiány elkerülése végett”; „Egyen nyers ételeket a rák elkerülése érdekében”.

Jóllehet egyik javaslat esetében sem bizonyítható, hogy valóban beteljesíti az ígéretét, mégis időről-időre sikerül a táplálkozás terén tudatos emberek fejében elültetni ezeket a féligazságokat, mégpedig reklámok, számokkal való bűvészkedés és félelemkeltés által. A táplálék azonban több mint mikroszkopikusan vizsgálható összetevők halmaza.

Korszerű táplálkozás helyett egészségrombolás

Miközben felelősségteljes embereket arról próbálnak meggyőzni, hogy megvédik őket a betegségekkel szemben, az egészségüket tulajdonképpen rombolják. Különösen a gyermekek egészsége van veszélyben, akik a felnőttekhez képest is sokkal inkább szenvednek a megtévesztő táplálkozási irányzatoktól. A gyermekeknél ugyanis az egészség stabil alapjait még fel kell építeni, és minden gyermekkorban elkövetett hiba különösen nagy jelentőséggel bír a későbbi életszakaszokra nézve. Szembeötlően jelentkeznek a fatális következmények ugyanis: allergia, asztma vagy érzelmi instabilitás, a gyermekek esetében pedig a hatalmas mennyiségben használt gyógyszerek illetve nyugtatók.

A felületes és szűk látókörű táplálkozási javaslatok mellett a 20. század egy másik tipikus jelensége az időhiány. A történelem során először könnyítik különböző gépek – számítógépek és fejlett technológia – az emberek munkáját, miközben folyamatosan emelkedik a termelés és a nyereség. E fejlődés jelentősen csökkentette a munkával töltendő időt, a magánéletben pedig konyhai eszközök, mosó- és mosogatógépek biztosítják a lehető legtöbb szabadidőt.

Megdöbbentő, hogy mindezek mellett a társadalom minden rétegében és korosztályában az időhiányt élik meg a legnagyobb tehernek. Ki lepődik meg azon, hogy épp a munkahellyel rendelkező nők illetve anyák szenvednek e jelenségtől leginkább, és időmegtakarítást ígérő táplálkozási javaslatokat – készételeket, nyers kosztot, mélyhűtött- és mikrohullámú sütőben elkészíthető ételeket – különösen hálásan fogadnak. Annál is inkább, hiszen ezeket az ételeket egészségesként reklámozzák és árulják, amit ráadásul a táplálkozástudomány módszereivel magyaráznak.

Tulajdonképpen egyetlen közös vonása van a fent felsorolt időt megtakarító módszereknek: nincs bennük Qi, ami annyit tesz, hogy nincs bennük energia. Az egyik tanárom szavaival megfogalmazva ezt sarkítva úgy is mondhatnánk: Ezzel az erővel akár újságpapírt is ehetnénk. Tény azonban, hogy energiahiányt okoznak, különösen az emésztőrendszerben. Ennek következménye, hogy a táplálékban található vitális anyagokat, vitaminokat, enzimeket és ásványi anyagokat a szervezet nem tudja hasznosítani. Ez az oka, hogy sokan – különösen a gyermekek között – alultápláltak, legalábbis, ami az energiaháztartásukat illeti.

Alultápláltsági tünetek

Ennek két viszonylag enyhe tünete a felnőtteknél a fáradtság és a tettvágy hiánya, a gyermekeknél pedig a krónikus nátha és köhögés. Hibáztatható-e azonban egy fáradt és ideges háziasszony otthon két beteg gyerekkel, hogy gyakran nyúl a kész- és mélyhűtött ételek után? Nehezményezhető-e, hogy olyan táplálkozási szokások iránt lelkesedik, amik lehetővé teszik, hogy ne kelljen főznie – reggelire gyümölcsöt egyen, a szeretett gyermekeinek pedig bébiételt és túróval kevert banánt adjon?

Ki róhatná fel neki, hogy mindezt a legjobb lelkiismerettel teszi, hiszen évek óta hallja, hogy a régimódian és körülményesen megtisztított, majd megfőzött répa nem tartalmaz tápanyagokat. Már majdnem teljesen elfelejtődött, hogy a főtt répa generációkon keresztül egészséges, jól emészthető és megfelelő gyermektáplálék volt. Ez az egyszerű és honos zöldségféle kisgyermekek számára élvezetes táplálék, a gyomruk számára pedig egy igazi csodaszer.

Miért is történhetett ez meg? A válasz egyszerű:

• Mert a répa életerőt adó energiáját még nem lehet láthatóvá tenni;
• Mivel minden generációnak szüksége van a saját felfedezéseire;
• Azért mert az új mindig jobb mint a régi;
• Mert mindennek gyorsan kell mennie;
• Mivel nincs időnk megvizsgálni, hogy mit tesz a gyermekünkkel a mikróban felmelegített bébiétel vagy a banán.